Bámulatosan kevesen ismerik Karsten Obarski nevét (erről ő is tehet). Első látásra és hangzásra csak egy szakállas németről van szó, de valójában arról az emberről, aki az 1980-as évek végén forradalmasította és demokratizálta a számítógépes zeneszerzést. Igen, a Kraftwerk után ismét az NSZK felé kell fordulnunk, ha (zene)történelmi eseményeknek akarunk utánamenni. Ahogy a Kraftwerk nélkül nincs hiphop vagy technó, úgy Obarski nélkül nem jelent volna meg a színen megannyi tehetséges, a számítógépes játékokhoz zenét szerző fiatal sem.
A Commodore-tól a Soundtrackerig
Karsten Obarski 1965-ben született a Német Szövetségi Köztársaságban. 1981-ben egy Commodore PET 2001 személyi számítógéppel találkozott, és rögtön beszippantotta a programozás világa. Később szüleitől Mikulásra egy Commodore VIC-20 típusú számítógépet kapott, ezt követte a C64, utána pedig a '80-as évek nagy durranása, az előzőektől eltérően már 16 bites, akkoriban hihetetlenül jó grafikával és négycsatornás zenelejátszási lehetőséggel rendelkező, rendkívül drága Amiga 1000.
A válltöméses-schwarzeneggeres-gombaydancebandes nyolcvanas évekről beszélünk. Még nincs internet, ha utána akartál nézni valaminek, akkor vagy magadd jöttél rá, vagy ha nagyon szerencsés voltál, akkor egy haverod segített. Az emberek tele voltak kérdésekkel, hiszen épp csak akkor kezdett el beindulni az a folyamat, hogy iskolás gyerekek játékokon, programokon dolgozzanak. Sokkal nagyobb szerepe volt akkor az egyéni gógyinak, mint a kész válaszok szolgai alkalmazásának. Legtöbbször nem voltak kész válaszok.
Obarski is beleütközött egy problémába. Kedvelte a komponálást. A zeneszerzés előtte - és az ő számára is - programozást jelentett, vagy pedig nem számítógépes zenészek általában szintetizátoron készült muzsikáit kellett digitalizálni külön programokkal. Még nagyobb kihívásnak számított, hogy ellentétben a még nagyon is virágkorukat élő nyolcbites rendszerekkel (C64, ZX Spectrum, BBC Micro stb.), az Amigán a megszokott prüttyögés helyett igazi hangszereket is meg lehetett szólaltani. Ez viszont annyira sok memóriát zabált fel, hogy az ilyen szerzemények rövidek voltak. Egy olyan programot kellett tehát megalkotni, amelyben a digitalizált hangszerekkel hosszabb zenék is létrehozhatók.
A nagy pillanat akkor érkezett el, amikor Obarski egy barátja zeneírásra kérte fel 1987-ben az Amegas című faltörő játékához. Hősünk ekkor megírta az Ultimate Soundtracker zeneszerkesztőt, amellyel bevonult a történelembe. Az alábbi képen a jobb szélén az akkor 22 éves Karsten látható.
Az Ultimate Soundtracker forradalmi újdonsága
Kartsten Obarski nagy ötlete az volt, hogy rájött: valójában a dalok patternekre, mintákra oszthatók. Ez azt jelenti, hogy dallam szempontjából ismétlődő részeket tartalmaznak, és elegendő csak ezek egy részét megkomponálni, a többi ismétlés, illetve kisebb eltérés a fődallamtól. Ezt észben tartva egy olyan szerkesztőt tervezett, amely a patterneket 64 sorra bontotta fel. A zeneszerzőnek nincs más dolga, mint hogy ezekbe beírja a fő dallamot, a mellékdallamot, a basszussort, a dobszekciót, illetve ezeket mixelheti egymással. Az Amiga adta lehetőségek miatt négy oszlopba lehetett beírni a billentyű segítségével a hangjegyeket, és az alulról felfelé mozgó oszlopokban egy kiemelt sor mutatta, hogy adott pillanatban épp mit játszik le a program. Ez így nézett ki:
A Soundtracker zsenilaitása abban állt, hogy innentől kezdve BÁRKI nekiláthatott a zeneszerzésnek. A kész zenéket egy külön fájltípusban (mod) lehetett elmenteni és ezzel "hordozhatóvá" lett. Obarski kódjának hála a programozókon és a külsős zeneszerzőkön kívül kinyílt a világ a reménybeli tehetségek előtt. Ráadásul nem kellett semmilyen előképzettség, például a kottaolvasás készsége sem. Akinek volt füle és tehetsége, nekiállhatott hangszereket digitalizálni, majd a Soundtracket megnyitva belerakni a programokba. Ez körülbelül ugyanazt jelentette, mint a mobilkamerák kontra hagyományos fotózás: a filtereknek, a hardvernek és a kisegítő programoknak, alkalmazásoknak köszönhetően a világ tele lett kitűnő hobbifotósok millióival, akiknek nem kellett tanfolyamot sem elvégezniük.
A program nem állt meg a Commodore Amigánál, lelkes programozók átírták más gépekre is.
A program utóélete
Az Ultimate Soundtrackert a reLINE Software dobta piacra - teljes kudarccal. A kritikák logikátlannak, bonyolultnak találták. Ahogy a piacról lekerült a program, egy különc réteg felfedezte magának. Ez volt a demoscene, ahol – általában angol, német, skandináv, majd később kelet-eruópai, 12-18 éves srácok – látványos programokat (demókat) írtak, amelyekben megmutatták, hogy mennyire ügyesek. Megszámlálhatatlanul sok, a korra jellemzően italodisco stílusú muzsika jött létre és hallgatható meg a mai napig, amelyeket a demók számára komponáltak.
Később elkészült a program még több csatornát kezelő változata (OctoMed és FatsTracker II) is. A Soundtracker logikája olyan, ma is széles körben elterjedt zeneszerkesztő platformban tettenérhető, mint például a Renoise.
Karsten Obarski zseniális programja elősegítette a több és jobb zenék előállítását, amelyek erre a pályára tereltek sok olyan embert is, akik egyébként kimaradtak volna a videojátékok forradalmából. A német mérnök visszavonult a játékiparból, és jobbára kerüli a nyilvánosságot, nagyon nem akar (vissza)élni egy szubkultúrában kiérdemelt legendás hírével.
Soundtracker-zenék
A soundtrackes szubkultúrában híres Jogeir Liljedahl zenéi lejátszás közben a Soundtracker egyik klónján:
Obarski első ezzel készült zenéje az Amegas játékhoz:
Egyéb játékok zenéi:
Blood Money:
