2020. október 24., szombat

Különvélemény a Különvéleményről, avagy egy tanulmány születése


 A Különvéleményt, Steven Spielberg 2002-es sci-fi filmjét mindig is nagyra tartottam. Úgyhogy amikor az Atheneum Kiadó szerkesztője, Filippov Gábor megkeresett, hogy a jövőkutatás és a fantasztikum popkultúrájának kapcsolatáról írjak, én rögtön erre a filmre gondoltam. Hosszú út vezetett el addig, míg megjelenhetett a kötet, benne az én írásommal: ki kellett találni az egészet, mert olyat szerettem volna írni, amit még más sohasem írt meg. Ezután jött a járvány pallosa, amely kettévágta a kötet megjelenésének addigi gördülékeny menetét, és csúszással, de 2020. októberében megjelent az Egy galaxissal odébb című tanulmánykötet.


Az ötlet

Ha jövőkutatás és popkultúra, zsáner (science fiction), akkor Különvélemény. Mindig megcsodáltam, hogy mennyire jól kitalált a film jövőbeli világa, és annyit tudtam, hogy különleges módon Spielberg tényleg segítségül hívott jövőkutatókat, hogy megalapozza a film hátterét. Azt is láttam, hogy a Különvélemény elkészülte utáni csaknem két évtizedben a film több látomása is megvalósult, ha máshol nem, a koncepciók mentén (pl. erősebben személyre szabott reklám). Arról nem volt tehát érdemes tanulmányt írni, hogy mi a film sziporkáinak utóélete, annyian megtették ezt már előttem.

Egyszer csak bevillant az ötlet: annak kéne utánamenni, hogy miért pont ezeket az ötleteket hozta össze a futurológuscsapat? Mit láttak-olvastak-tudtak az új évezred küszöbén, amelyekből a film világa összeállt? Magamban ezt jövőkutatási reverse engineeringnek neveztem el: ellentétben a hagyományos jövőkutatás irányával - jelenből a jövő felé haladva - itt 1999-től visszafelé haladva próbáltam felcsipegetni a film jövője felé vezető trendmorzsákat, és megfejteni a gondolkodásmódjukat. Tutit természetesen én sem tudhatok, de tanulságos volt a film visszafejtése.

Ez már kihívást jelentett, egy olyan izgalmas nyomozást, melynek végén az olvasónak a jövőkutatás gyakorlatába is bepillantást engedek.


A megírás

A filmet rengetegszer néztem meg, és kijegyzeteltem a szerintem legérdekesebb találmányokat, újdonságokat, majd nekiláttam ezekre a múltban ráakadni. Ehhez rengeteget olvastam az 1990-es, majd az 1980-as évekről, mert meg kellett ismernem az amerikai élet e két évtizedét, még akkor is, ha sok minden élénken él a fejemben.

Honnan jött az érzékelőkesztyű? A retinaszkenner? Az önvezető jármű? A megfigyelőállam? Seregnyi ilyen kérdésre kellett választ találnom, megtalálni a felbukkanásukat a filmet megelőző évtized(ek)ből.

Tanulmányom címének a filmből választottam egy mondatot: Nyakunkon a jövő, főnök!

Remélem, a könyv olvasói ugyanúgy élvezni fogják az elkészült írásomat, ahogy én élveztem a vele való molyolást és gondolkodást.

***

Természetesen a kötetben sok más, izgalmas írás is található, méghozzá a következő világok apropóján: Star Wars, a Kapcsolat című film (amelyről egyébként itt írtam), a Marvel-univerzum, Stephen King karakterei, Terminátor, Ghost in the Shell, Asimov Alapítványa, Men in Black, Tolkien Középföldje, Warcraft, M.A.G.U.S., illetve az utolsó tanulmány azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan jelennek meg a magyarok a fantasyben és a sci-fiben. 

A könyv adatlapja az Atheneum Kiadó honlapján elolvasható (ugyanott a könyv megrendelhető).

2020. október 18., vasárnap

Matolcsy György: Amerikai Birodalom vs. Európai álom

Tavaly egy hosszabb, izgalmasabb beszélgetésben vehettem részt a Klubrádióban. Ebben a riporter megkérdezett arról is, hogy mi a véleményem az Európai Unióról, annak jövőjéről. Kristálytisztán emlékszem, hogy amikor azt válaszoltam: amíg nincs komoly hadserege, addig nem nevezhető fajsúlyos világpolitikai szereplőnek - a kérdező meghökkenve visszaszólt: miért, te háborút szeretnél?


Ez jutott eszembe, amikor a Pallas Athéné Könyvkiadó idén megjelent, a Magyar Nemzeti Bank elnökének Amerikai Birodalom vs. Európai Álom című könyvét olvastam. Röviden: tetszett a könyv, és azokat a részeket leszámítva (monetáris gazdaságpolitika), amelyben nem mondanám szakértőnek magam, mélyen egyetértettem az üzenetével. Ez ugyanis így hangzik: egy Birodalom, egy szuperhatalom van a Földön, és az nem az EU, valószínűleg nem is lesz, tehát felesleges túlzott erőfeszítéseket tennie ennek irányába.
Például: nincs hadserege, egységes ideája, nemzetösszetartó gondolata, és igazi kohézió csak a Kohéziós Alapok nevében jelenik meg. De inspiráló a gazdagsága (múlt, kultúra). (És nem, nem akarok háborút. De a béke fenntartásához kell csak igazán ütőképes hadsereg!)

Matolcsy György könyve két részből áll. Az elsőben a jegybankelnök egy eredetileg 2019-ben  megjelent írását olvashatjuk magyarul.

Az euró kudarca című első rész arról szól, hogyan és miért találták ki az Európai Uniót, miért állt emögé az Egyesült Államok, és milyen sikere lett az új formációnak. Aki hozzám hasonlóan jól emlékszik a 2004-es csatlakozás előtti hírverésre, az tudhatja, hogy nem teljesen ilyen, a mai Unióról volt szó. Az akkori riogatás egyik iránya afelé ment, hogy majd a brüsszeli döntéshozók olyan apró-cseprő hétköznapi dolgokba is beleszólnak, hogy milyen lehet egy zöldség vagy gyümölcs alakja, miközben nekünk lehetőségünk nyílik erre is:




Az EU maga is változott, hiszen a gazdasági érdekközösségből elmozdult a politikai egység, a birodalomépítés irányába. Fontos megjegyezni, hogy ebben a részben Matolcsy nem a kormány lecsupaszított, "a brüsszeliták ellen küzdünk" kommunikációját folytatja, hanem meggyőző történelmi-pénzügyi történelmi példákkal mutatja be az euró bevezetésének hibáját. Természetesen az ő jövőképében az európai politikai szereplők lazább, inkább nemzetállamoknak a közösségét alkotják, de ezt jól megindokolva adja elő.
Az EU ebben az első részben siker, kudarc és lehetőség. A szerző felvázolja, hogy szerinte ebben a helyzetben hogyan kellene megszabadulni a közös valutától, és milyen mechanizmus léphet a helyébe.
Ebből a szempontból (is) rendkívüli időket élünk: most, a következő néhány évben véglegesen eldől, hogy a szorosabb vagy lazább európai gondolat diadalmaskodik. Szerintem az első változat lesz a befutó, és ebből a szempontból Magyarországnak felkészültnek kell lennie a válaszokra, az új modus vivendire, a saját pozíciójára.

A könyv második része az Amerikai Egyesült Államok szuperhatalmi helyzetével foglalkozik. Végig Birodalomnak nevezi az USA-t, és sok helyen visszhangozza azt, amit az első könyvemben leírtam az USA lesüllyedéséről szóló fejezet summájában: az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom most, és várhatóan a távolabbi jövőben is.
Matolcsy nagyon alaposan és érthetően körüljárja, hogy miért épp Amerika a Birodalom: kezdve a puritánok mozgalmával folytatva az olvasztótégelyig egészen az örökös háborúzásig. A könyv második része szervesen összekapcsolódik az elsővel. Ma Amerika érdekei dominálják a világpolitikát, a technológiát és a szórakoztatóipart. Mivel ez a három van leginkább hatással a Föld polgárainak életére, nem kérdés, hogy kire kell figyelnünk. A könyv legfontosabb hatása, hogy szembesít a realitásokkal: ha egy szuperhatalom vesz körül minket, akkor minden nemzetnek meg kell határoznia az ehhez a tényhez való viszonyát. Magyarán, ügyesen kell barátkoznia az USA-val. A könyv bemutatja, hogy ez a szuperhatalmiság mennyire más, mint az előző birodalmak esetében, ahol például a területfoglalásoknak vagy a nemzeti identitás megváltoztatásának volt birodalomépítő jellege. Az USA ereje többek közt abban áll, hogy méltányos alkut kínál, hiszen demokráciát, vallás- szólás- és véleményszabadságot, kapitalizmust importál, cserébe pénzügyi hasznot kér. Sikeres a fellépése, hiszen épp az ezeket megvalósító országokban a legmagasabb az életszínvonal, ott élnek a legboldogabb emberek, ott elviselhetőbb a kisebbségek sorsa, ott találjuk az emberiség fejlődésében leginkább meghatározó szakembereket.

Az Amerikai Birodalomról szóló, sok adattal és történelmi párhuzammal megtámogatott eszmefuttatás tulajdonképpen elgondolkodtatják az olvasót a mostani világpolitikai helyzet alapvető feszültségforrásáról. Arról, hogy újra hidegháborúban élünk. A Huawei esete, a TikTok amerikai és indiai betiltása mutatja, hogy az USA viszonylag gyorsan dűlőre akarja vinni a Kínával történő, egyelőre még "hideg" háborúját. Már könyvemnek az USA-ról szóló fejezetének megírására is az ösztönzött, hogy mennyien hajlamosak könnyen elfogadni a Kína felsőbbségéről szóló állításokat. E könyv amerikai fejezete elmeséli az USA egyedülálló történetét, az alapokat, amelyekre ma is épít.

A könyv további inspirációt ad a mai amerikai belpolitikai helyzet utángondolására is. Leegyszerűsítve: az USA alapját jelentő több fundamentum is recseg-ropog, és a politikai spektrum két pártja ennek mentén definiálja önmagát.
Nevesítve: először is (a mainstream médiában) teljesen visszaszorulóban a protestáns vallás és az erre épülő kultúra. Valamikor Tízparancsolatot, Ben-Hurt néztek és igényeltek az emberek, ma Bosszúállókat és Modern családot akarnak (ráadásul hihetetlen professzionális kivitelben kapják meg). Ez a folyamat nem most kezdődött, de Obama elnök ideje alatt éleződött ki igazán. Magyarország értékválasztásában sokkal homogénebb ország, de az óceán túloldalán például az abortusszal és melegjogokkal kapcsolatos kérdések kardinálisnak bizonyulnak. Változik a "nagy olvasztótégely" ideája is: a Kínai Népköztársaságból beutazó cserediákokra egyre inkább gyanakvással fognak nézni a hivatalos szervek a kémkedési és megvesztegetési botrányok ismeretében. A kínaiak pedig az egyik legokosabb nemzet, manapság az amerikai tudományos publikációk tele vannak kínai nevekkel, az ázsiaiak matematikatudása amúgy is legendás. Mi lesz az USA-val nélkülük? A harmadik változó pont a "bármi lehetsz", a vállalkozás szabadsága. A Big Tech, az Alphabet-Amazon-Apple-Facebook-Microsoft ötszögében már nem tud egy cég ekkorára nőni, és bizonyos területeken labdába sem tud rúgni. A startupoknak világszerte az a céljuk, hogy a felsorolt cégek valamelyike busás pénzért felvásárolja. Az eljövendő évtizedek technológiáit - például a mesterséges intelligenciát vagy a kvantum-számítástechnikát, később a szintetikus biológiát - is ezekhez az óriásvállalatokhoz fogjuk kötni. Kishal lehetsz csak mellettük (kivéve, ha meg nem regulázzák őket, de az meg talán hátránnyal járna a kínaiak ellen vívott technológiai háborúkban).

Matolcsy György könyvét épp amiatt tartom kiváló könyvnek, mert sok gondolatot indít el, miközben saját érvanyagát feszesen kezeli, és hihető hátteret ad. Amikor tehát a mindenkori magyar kormány német autógyártóknak kedvez és amerikai haditechnológiát vásárol, akkor egyszerre jár kedvében egy lokális és egy globális hatalomnak. A könyv egy állításával nem értek egyet, amelyben az USA-t párhuzamba hozza a Római Birodalomban. Szerintem mivel teljesen más a keletkezése, szerkezete, ideája, politikája, ezért nem lehet messzemenő következtetést levonni a rómaiak történelméből, legfőképp pedig a bukásukhoz vezető útról. Az USA egyedisége abban áll, hogy - egyedi. Nem egy régi eszme folytatása, hanem a világ restartja egy hatalmas földrészen.

Felmerül a kérdés, hogy az USA mostani belvillongásai mennyire veszélyeztetik a szuperhatalmi státuszát. Nekem csak az jut az eszembe, hogy már végigondoltam, milyen lenne egy kínaiak uralta Földön élni, és arra jutottam: han nemzetiségűnek kéne lenni, hogy igazán élvezhessük. Akkor értenénk meg csak igazán ennek a kitűnő filmnek az üzenetét:




Magyarként valószínűleg a status quo fenntartásában vagyunk érdekeltek, vagyis hogy egy fogatlan, de egy pompásan (német módra) szervezett, hihetetlen (francia és spanyol) kényelmet és (kelet-európaiaknak is) békét hozó Európában éljünk, miközben a világ csendőre vigyázza a szállítási útvonalakat és gyűjti össze rólunk az információt. Ez a realista hozzáállás a jövő tervezésénél.

2021 és a HR

 A Linkedin-en írtam az Átmenet Évéről.