2020. március 28., szombat

A home office zsarnoksága



Az emberiség (főképp) irodai jómunkásembereinek egy jelentős része pár hete már szobafogságból dolgozik. Hála az ezt támogató eszközöknek, ezt nagyvonalúan távmunkának, home officenak nevezzük. Látszólag ez maga a megvalósult utópia: a (tömeg)közlekedés és a dress code nyűgétől megszabadulva termelheti mindenki a GDP-t, ráadásul a számára legkedvesebb helyen.
A kép természetesen mostanra visszás lett.
A home office valóban pompás találmány, hiszen elsősorban a munkahelyre bejárás napjait csökkenti, az open officeban, nyitott térben dolgozók számára lélegzetvételnyi időt ad, és jó dinamikát segít megvalósítani egy munkahéten. De szerintem a távmunka lassan felfedi kevésbé szép arcát, és ez nem csak a videohívás hátterébe belibegő gyerkőcöt jelenti, ahogy ez a legendás, szinte prófétikus, pre-karanténkorabeli videóban látható.



Historikusan szemlélve a jelenséget, az emberiség egyre több kényelmet cipel be az otthonába, de mindig el is veszt valamit. Először az elektromos áramot vezette be, ekkor véglegesen elveszett a természethez igazodó életritmusa. Utána jött a rádió, és egy másik ember gondolatai, hangja elementáris hatással lett sokakra (ld. Orwell hangjátékát vagy a náci Németország propagandagépezetét). Azután jött a tévé, és még több passzivitást nyomott az emberekre. Megérkezett a telefon is, és a fizikai távolságot már nem kellett mozgással áthidalni. Az internettel pedig eljött a megfigyelés korszaka is, és nem maradt olyan hely a világon, ahol az ember igazán egyedül maradhatna.
(Vannak a lakhelyre történő kényelmi becipelésnek érdekes mellékágai: a Playstation megjelenésével a játéktermet vittük be, és a szobai kondigépekkel a fitnesztermek létjogosultságát kérdőjelezzük meg.)

Most az irodai és egyéb munkát cipeljük be kollektívan, hosszú ideig a lakásba. A mobilinternet-okostelefon párossal már eddig is hazavittük a munkát, de ez most, a lakhelyelhagyási tilalom árnyékában hatványozottan igaz lett.

Mi ezzel a probléma?
  • Az állandó home office megöli a work-life balance ígéretét. Azzal, hogy a munkahely az állandóságot jelentő, békés, pihenésre alkalmas otthonba költözött, még nehezebb az egymásba mosódó munka és magánélet határait élesen elválasztani.
  • Csökken a lojalitás és a munkatársak közti kohézió: mivel nincsenek szem előtt a kollégák, felütheti a fejét a munkaadó részéről a gyanakvás (vajon tényleg, mindig dolgozik az emberem?), a munkavállalók részéről pedig a menekülőútvonalak lezárása miatti idegesség (a főnök mindig elér, hiszen tutira itthon vagyok).
  • Hosszú távon hiányoznak az irodai élet apró rituáléi: a nemrég látott sorozatok kibeszélései az ásványvizes tartály mellett, a konyhai pletykák, a cigiszünet vagy az ebéd utáni kávézás, netán egy kilépés a sarki kisboltba, büfébe, kávézóba.
  • A munkaidő a fentiek miatt hosszabbodik, legalábbis a percepciója mindenképp – erről már egyre többen számolnak be külföldön és itthon egyaránt.
  • Az olyan fogalmak, mint például a csapatépítés, elerőtlenednek, majd értelmüket vesztik.

Egyfelől a digitális lét nagy segítség, látszik ez a mostani, járványos időkben is: hogyan tarthatnánk egymással a kapcsolatot, oktathatnák a diákokat? Másrészt pedig az emberi metakommunikáció gesztusának, a fizikai kontaktusnak, az ölelésnek, a kézfogásnak, a vállracsapásnak vagy a legkisebb érintésnek a hiányát is bizony nagyon megérezzük.
Ettől foszt meg minket a home office, és előre borítékolható, hogy amikor a korlátozásokat feloldják, mindenki sokkal pozitívabban fog visszagondolni arra a szóra, hogy: munkahely.

Amikor vége lesz a szobafogság korának, rengeteg csapat(újra)építő workshopot fognak tartani, valószínűleg a szabadban, de legalábbis tágas helyeken. Mivel a digitális munkavégzés most az extremitásokig kileng, egy egészségesebb egyensúly fog beállni. Az online életmód további erősödése mellett a fizikai világgal való kapcsolatunk talán kap egy erőteljes lökést, és jobban és többet fogunk kirándulni. Legalábbis a járvány után, kezdetben ezt várom.

Egy óriási előnye van most a hosszúra nyúló globális távmunkának. A videohívásokban hallható, a képbe belépő kíváncsi gyerekek megtanítják a világnak, hogy gyereket nevelni és mellette dolgozni micsoda összetett feladat. Ha visszatérünk a normalitásba, a munkaadók talán sokkal empatikusabban állnak majd ehhez a kérdéshez.

3 megjegyzés:

  1. A csapatépítés az egyik legnagyobb baromság, nem bratyizni járok (jártam) dolgozni, hamem pénzért, mert valamiből meg kell élni. 10 évet dolgoztam multiknál, utáltam bejárni, kényszerbájcsevegni. Sok éve már szabadúszóként, HO-ban dolgozom, saját időbeosztással, semmi nem hiányzik az irodai munkából. Imádom, hogy itthon vagyok, a legjobb dolog.

    VálaszTörlés
  2. Az érintés, vállracsapás, kézfogás kultúrája jelentősen és talán véglegesen átalakult. De ez nem a HO hatása, hanem a vírusé. Lassan készülünk a nyitásra, és a multiknál a dress code-ba bevezetik a maszkviselést, illetve kifejezetten kérik a kollégákat, hogy ne fogjanak kezet. A HO-ban sokkal hatékonyabb a munkavégzés. Pont nemreg olvastam egy SSC szövetség felmérését, ahol kiderült, hogy HO alatt sokkal több feladat készült már el határidőre vagy jóval előtte. Most derült ki csak igazán, hogy egy open office légkör mennyire rontja a hatékony munkavegzést. Ott mindig van vmi alapzaj, ami észrevétlenül, de eltereli a figyelmedet. Vagy pont ilyen az "irodai élet apró rituáléi": belekezdesz egy feladatba, hol a Geza kezd el mesélni egy történetet, és zökkent ki a gondolkodásból, hol Gizi jön oda hozzád, hogy leugranál-e vele boltba, hol Pisti jön, hogy akkor egy közös kávészünet? Mindegyiknilyen alkalommal kizökkensz a munkádból, és utána kell pár perc az agyadnak, hogy a gondolataidat összeszed. Az open office a kreatív munka legnagyobb ellensége. HO a legnagyobb barátja. Egy IT területen dolgozó családtagom a HO ideje alatt olyan fejlesztést dolgozott ki a cégének, amellyel a cégnek jelentős időt és pénzt tud megspórolni. A cége ezt egy bónusstal honorálta. Viszont a csaladtagom mondta is, hogy ezt a fejlesztést az irodában sose tudta volna kidolgozni, csak HO-ban. Rengeteget kellett gondolkodnia, erre az open office irodai légköre teljesen alkalmatlan. Én remélem, hogy a munkahelyi vezetők HO-hoz való hozzáállása megváltozik, és sokkal támogatóbb lesz.

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek az előttem szólókkal. Az igazi zsarnokság a főnök, aki állandóan személyesen ellenőrizni akarja a beosztottjait. Nekem sem hiányozna hosszú távon a napi 2 óra bkv, hangzavarban bezsúfolva lenni a hodályban és kényszerbájcsevegni. Az iroda levegőtlen, a legtöbb kolléga sötétségmániás: elhúzza a szalagfüggönyt és lekapcsolja a fényt. Akkor már inkább a kényelmes lakás/ szoba! Egyébként is a multicégnél a legtöbb kolléga külföldi és online kell a kapcsolatot tartani.

    VálaszTörlés

Ami nem változik a járvány után

Idén március egy hosszú évvé változott. Április csak szökőévnek tűnhet, hiszen már látszanak a regenerálódás jelei, és a híradásokban a ...