A home office zsarnoksága

Az emberiség (főképp) irodai jómunkásembereinek egy jelentős része pár hete már szobafogságból dolgozik. Hála az ezt támogató eszközöknek, ezt nagyvonalúan távmunkának, home officenak nevezzük. Látszólag ez maga a megvalósult utópia: a (tömeg)közlekedés és a dress code nyűgétől megszabadulva termelheti mindenki a GDP-t, ráadásul a számára legkedvesebb helyen.

A kép természetesen mostanra visszás lett.

A home office valóban pompás találmány, hiszen elsősorban a munkahelyre bejárás napjait csökkenti, az open officeban, nyitott térben dolgozók számára lélegzetvételnyi időt ad, és jó dinamikát segít megvalósítani egy munkahéten. De szerintem a távmunka lassan felfedi kevésbé szép arcát, és ez nem csak a videohívás hátterébe belibegő gyerkőcöt jelenti, ahogy ez a legendás, szinte prófétikus, pre-karanténkorabeli videóban látható.

Historikusan szemlélve a jelenséget, az emberiség egyre több kényelmet cipel be az otthonába, de mindig el is veszt valamit. Először az elektromos áramot vezette be, ekkor véglegesen elveszett a természethez igazodó életritmusa. Utána jött a rádió, és egy másik ember gondolatai, hangja elementáris hatással lett sokakra (ld. Orwell hangjátékát vagy a náci Németország propagandagépezetét). Azután jött a tévé, és még több passzivitást nyomott az emberekre. Megérkezett a telefon is, és a fizikai távolságot már nem kellett mozgással áthidalni. Az internettel pedig eljött a megfigyelés korszaka is, és nem maradt olyan hely a világon, ahol az ember igazán egyedül maradhatna.

(Vannak a lakhelyre történő kényelmi becipelésnek érdekes mellékágai: a Playstation megjelenésével a játéktermet vittük be, és a szobai kondigépekkel a fitnesztermek létjogosultságát kérdőjelezzük meg.)

Most az irodai és egyéb munkát cipeljük be kollektívan, hosszú ideig a lakásba. A mobilinternet-okostelefon párossal már eddig is hazavittük a munkát, de ez most, a lakhelyelhagyási tilalom árnyékában hatványozottan igaz lett.

Mi ezzel a probléma?

• Az állandó home office megöli a work-life balance ígéretét. Azzal, hogy a munkahely az állandóságot jelentő, békés, pihenésre alkalmas otthonba költözött, még nehezebb az egymásba mosódó munka és magánélet határait élesen elválasztani.
• Csökken a lojalitás és a munkatársak közti kohézió: mivel nincsenek szem előtt a kollégák, felütheti a fejét a munkaadó részéről a gyanakvás (vajon tényleg, mindig dolgozik az emberem?), a munkavállalók részéről pedig a menekülőútvonalak lezárása miatti idegesség (a főnök mindig elér, hiszen tutira itthon vagyok).
• Hosszú távon hiányoznak az irodai élet apró rituáléi: a nemrég látott sorozatok kibeszélései az ásványvizes tartály mellett, a konyhai pletykák, a cigiszünet vagy az ebéd utáni kávézás, netán egy kilépés a sarki kisboltba, büfébe, kávézóba.
• A munkaidő a fentiek miatt hosszabbodik, legalábbis a percepciója mindenképp – erről már egyre többen számolnak be külföldön és itthon egyaránt.
• Az olyan fogalmak, mint például a csapatépítés, elerőtlenednek, majd értelmüket vesztik.

Egyfelől a digitális lét nagy segítség, látszik ez a mostani, járványos időkben is: hogyan tarthatnánk egymással a kapcsolatot, oktathatnák a diákokat? Másrészt pedig az emberi metakommunikáció gesztusának, a fizikai kontaktusnak, az ölelésnek, a kézfogásnak, a vállracsapásnak vagy a legkisebb érintésnek a hiányát is bizony nagyon megérezzük.

Ettől foszt meg minket a home office, és előre borítékolható, hogy amikor a korlátozásokat feloldják, mindenki sokkal pozitívabban fog visszagondolni arra a szóra, hogy: munkahely.

Amikor vége lesz a szobafogság korának, rengeteg csapat(újra)építő workshopot fognak tartani, valószínűleg a szabadban, de legalábbis tágas helyeken. Mivel a digitális munkavégzés most az extremitásokig kileng, egy egészségesebb egyensúly fog beállni. Az online életmód további erősödése mellett a fizikai világgal való kapcsolatunk talán kap egy erőteljes lökést, és jobban és többet fogunk kirándulni. Legalábbis a járvány után, kezdetben ezt várom.

Egy óriási előnye van most a hosszúra nyúló globális távmunkának. A videohívásokban hallható, a képbe belépő kíváncsi gyerekek megtanítják a világnak, hogy gyereket nevelni és mellette dolgozni micsoda összetett feladat. Ha visszatérünk a normalitásba, a munkaadók talán sokkal empatikusabban állnak majd ehhez a kérdéshez.