Ez a bejegyzés nem azzal foglalkozik, hogy hol tart most a fertőzés-gyógyítás, hanem a jövővel. Egy olyan előre nem látható (bár
szakértők szerint már évek óta várható) esemény utóhatásairól szeretnék egy-két gondolatot megosztani, mint a mostani koronavírus-járvány.
1. A globális világfalu érzésének megerősödése
- Az 1990-es évek eleje óta nyilvánvaló, hogy egyre inkább egy nyelvet kezd el beszélni az emberiség. Ez a kommunizmus bukásával, és elsősorban a nagy, nyugati márkák világszintű elterjedésével kezdődött. A vasfüggöny mögött élő megértették, milyen élményt jelent egy McDonaldsbe beülni és mondjuk a Lay csipsz evése. Elindult a fogyasztók egységesülése világszerte, amelyet az addig is létező, de sok helyütt addig nem vetíthetett globális reklámok megtámogattak.
- Az 1990-es második felében az internet kilépett a grafikusan vonzó térbe, a betárcsázós, majd szélessávú netkapcsolat terjedésével már nemcsak a márkák, hanem a világban addig sokszor zárványban meglévő eszmék is elérhetővé váltak. Azzal, hogy a levelezés távol élő emberekkel ingyenessé és egyszerűvé vált, még közelebb kerültünk egymáshoz.
- Az iPhone 2007-es forradalma (az érintőképernyő és a platform, az alkalmazásbolt megjelenése) a világgal való kapcsolatunkat 0-24 órássá tette.
- Az állandó netkapcsolat globálissá tette a szórakoztatóipart is, amely ráadásul nemcsak az Amerikából kiinduló produkciókat szórta szét a világban, de például a K-pop menetelésével Ázsia is "törleszt" az álomgyárnak és az ottani popzenei iparnak.
- A világgazdaságban Kínának ugyancsak az 1990-es évek óta tartó menetelése átrajzolta a globális ellátórendszereket: egy bonyolult körforgás alakult ki a nyugati tudástranszfer->kínai gyártás->nyugati felvevőpiac képében. Összekötöttük egymást földi javainkkal is. A gazdaság egyféle (angol + amerikai) nyelvet beszél, szó szerint és metaforikusan is.
A mostani vírusvész idején a kínai hatóságok már szinte az első héten megosztották a világ kutatóival a SARS-CoV-2 névre keresztelt vírus teljes genetikai állományát.
Ezzel az együttműködés új szintre lépett: most nem az egyébként felerősödő versengés a fontos, hanem hogy az emberiség közösen, legjobb koponyái segítségével ellenszert találjon a megbetegedésekre. Tehát akár én vagy e bejegyzés olvasója is ismerheti a csupán 8 kilobájtnyi (!) genetikai
kódot, és dolgozhat a problémán.
A második jelenség, hogy az emberiség - különösen a közösségi média ellenőrizetlensége és gyorsasága miatt - akár
élőben is követheti a vírus terjedését.
Egyek vagyunk, sugallják a számok: a vírus nem nézi az országot, az országhatárokat, a nemzetiséget, vallást, bőrszínt. Az amerikai professzor ugyanúgy ki van téve a veszélynek, mint az afgán birkapásztor. Ezt ilyen mélységben eddig még nem élhettük át. Mindezek az emberiségnek egy közös élményt adnak. Lesz egy globális generáció, amely majd elmeséli a gyerekeinek, unokáinak, hogy "én emlékszem, amikor nálunk is megjelent az első eset". Ahogy itthon egy korosztálynak hasonló, közösségi élmény a Kacsamesék váratlan megszakadása vagy a 9/11-es események képsorai, úgy a koronavírus kitörése is egyetemes tapasztalat, amely - talán nem is annyira tudat alatt - közösségformáló hatású.
Minden olyan mozgalmat, törekvést, amely globális összefogást igényel - ilyen például a klímaváltozás negatív hatásainak kezelése - meg fog erősíteni.
Egészen különleges, nem mindennapi esetek is elképzelhetőek: például ha tényleg izraeli kutatók fejlesztik ki először a vakcinát, és mondjuk barátságos gesztussal Iránnak adnak belőle sok ezernyit (ahol egyébként az uralkodó vallási réteg egyelőre bagatellizálja a járványt.) Így két ellenséges ország lakosai is közelebb kerülhetnek egymáshoz.
2. A globális ellátórendszer átgondolása
Néhány adat: Kína a globális irodai és telekom export
egyharmadát mondhatja magáénak, a világ filmjeinek
12%-át (legalább egy részben) náluk forgatják, a ruhaneműk és textilek 40%-a Kínában készül. Ehhez hozzátehetjük a koronavírus okozta egyik beszédes mutatót, miszerint a wuhani, karantén alá vont régiók adják Kína gazdasági teljesítményének
2/3-át. Az USA-ban már
cikkeznek a kínai termelés kiesése miatt várható gyógyszerhiányról - különösen a fájdalomcsillapítókhoz, aszpirinhez és ibuprofenhez szükséges nyersanyagokról beszélnek.
A világ most megtanulja, hogy az olcsóság és a nagy üzlet reményében Kínába helyezett termelés mennyire ingatag lábakon áll. Már elkezdődött az újabb gyártó ország keresése egy sereg iparágban (például a
textiliparban), elsősorban Törökország, Vietnám és Banglades jött szóba az alacsonyabb költségek miatt.
Ahogy a madárinfluenza esetében, most is Kína bizonyult a gyenge láncszemnek, és a globális szereplők megbízhatóbb láncszemek után fognak nézni.
Ennek hatásait nehéz kiszámítani, de tektonikus erejűek lehetnek:
- a kínai kormány és a lakosság között megköttetett hallgatólagos egyezség, a "szabadságért cserébe jólét" programja nem lesz hosszú távon fenntartható,
- az amerikai és európai vádak (kémkedés és a fejlett technológiát fejlesztő-eladó kínai magáncégek bekötése a kínai kormányhoz) tovább tépázzák a Made in China szlogent. Az USA - függetlenül az aktuális elnöktől - vonzóbb példa maradhat a világ számára, és továbbra is az egyetlen szuperhatalom képében jelenhet meg. Az EU-nak ezen a téren még nagyobb a lehetősége.
3. Az együvé tartozás minősített esete: a karanténvilág
Giovanni Boccaccio 1353-ban jelentette meg legendás könyvét, a Decameront. Ebben 3 férfi és 7 nő 100 mesét oszt meg egymással, hogy a középkori Európát sújtó pestisjárványa elől elzártan, villában töltött magányukat enyhítsék.
A kínai régió mellett Észak-Olaszországban hallani karanténról (egyelőre). Azt gondolom, hogy több város lakossága is át fogja élni ezt.
Ennek következtében kialakulhat egyfajta "karanténirodalom", amely persze a digitális alkalmazások nyújtotta formában fog realizálódni (blogok, videók, snapek, tiktokok stb.). Szarajevó 1992-1996. közötti ostroma
filmek és írások sokaságát hívta életre. A modern nyugati ember szerencsére már csak jobbára filmekben találkozik háborús körülményekkel, a karantént őrző fegyveres katonák látványa, az ellátás hadi jellege miatt szerintem sok amatőr és profi alkotót fog megihletni a jelenség.
Milyen tweettel reagálsz arra a kérdésre, hogy "hé, milyen érzés karantén alatt élni?"
4. Iparágak felemelkedése és lesüllyedése
Egy ilyen járványhelyzet idején
minden olyan iparág profittermelő képessége csökken, amely emberi találkozásokhoz kötődik. Ilyen a turizmus, a bolti vásárlás, és csak ehhez a két területhez millió másik kapcsolódik. Jó hír azokat a vállalkozásokat érik, amelyek épp a találkozások alternatíváját nyújtják: a Zoom videokonferencia-rendszer például csak ebben az évben két hónap alatt
több felhasználót nyert, mint 2019-ben egész évben. Az emberi közreműködés nélküli technológia fejlesztése is újabb lökést kap: itt van ez az
önvezető jármű, amelyet a kínai JD cég fejlesztett ki pont erre az esetre, vagy a kínai startup ötlete, a
nyomógombok nélkül működő lift. Az extrém termékfejlesztést Dayong Sun
képviseli a
Be a Batman nevű buborékruhájával, melynek ígérete: 56 fokos hőmérsékletével elpusztítja a vírust.
Az alternatívák keresése lesz az egyik tanulsága gazdasági-kereskedelmi szempontból az egész járványnak. Könnyen lehetséges, hogy a világméretű járványokat már a gazdasági tervezés során is figyelembe kell venni:
- hol a legkevésbé sérülékeny a termelés?
- hol reagál a legszakszerűbben a kormány, ha a baj megtörténik?
- hogyan tudom a fogyasztókhoz eljuttatni a termékemet, ha karantén van?
5. A tudományba vetett bizalom megerősödése
Mi, emberek egyre cinikusabbak vagyunk, ezt jól értik és leképezik a popkultúra sikeres alkotásai (cinizmus, mindennek a megkérdőjelezése, ld. Deadpool sikere, a modern sorozathősök, pl. Doktor House személyisége vagy a Modern család világnézete). A 19. században felgyorsult fejlődés, majd a Holocaust megingatta az emberek hitét az egyház társadalmi rendjében, a kommunizmus cinikussá tett a kormánnyal, az uralkodó párttal szemben. A laposföld-hívők, az oltásellenesség megjelenése pedig azt mutatta meg, hogy az utolsó hitelesnek tartott bástya, az (elméletileg) mindenki számára ugyanazokon a tényeken alapuló nyugati tudományosság is ledől.
Ha most a koronavírus elleni vakcinát rekordidő alatt kifejlesztik, akkor a tudomány renoméja meg fog erősödni. Az emberek valószínűleg azt fogják látni, hogy nem gyógyító kövekkel, mantrával, távol-keleti misztikával történt a vészhelyzet elhárítása, hanem a jó régi tudomány segítségével. A folyamat, melynek során a fejlett világ szekularizálódik, fel fog gyorsulni.
6. A közvetlen emberi kapcsolatok nélküli világ
Kínában már javában zajlik a világtörténelem legnagyobb távmunkával kapcsolatos kísérlete. (De az USA is gyorsan felzárkózik, például a Twitter egyszerre 5000 dolgozóját
küldi távmunkára, ráadásul világszerte.) A nehézséget egyrészt az jelenti, hogy az eszközeinket nem arra terveztük, hogy egyszerre több tízezer ember használja mondjuk videohívásra, de ezt megoldjuk.
A kérdés az, hogyan működhetnek a globális rendszerben rendkívüli fontosságú nagyvállalatok, ha mindenki otthonról dolgozik?
- Milyen legyen egy virtuális meeting, ha az nem kivétel, hanem főszabály?
- Hogyan alakulnak a vállalaton belüli dinamikák és kapcsolatok?
- Milyen legyen egy hatékony táv-brainstorming?
- Mennyire lehet az egy közös céghez való tartozás érzetét erősíteni, ha elhúzódik a távmunka?
Tudunk-e mi, emberek sokáig magányosabban élni, még akkor is, ha a netkapcsolat miatt az egész világ elérhető?
7. A koronavírus okozta társadalmi következmények
- Már most látható, hogy az évezredes illem, a kézfogás átmenetileg veszít a jelentőségéből: Merkellel nem fog kezet a férfi politikus, az angol királynő gumikesztyűben dolgozik... Ezt már egyszer átéltük: az Ebola-járvány idején ugyancsak a fertősésveszély csökkentése miatt alakult ki a "könyökpacsi". Több kultúrában is alternatívákat mutatnak be. Mi lesz vajon a puszival és a csókkal?
- Másik érdekes kérdés, hogy a járvány az eddigi tapasztalatok szerint leginkább az idősebbek életét fenyegeti. Egy alapvetően idősödő és emiatt betegebbé váló nyugati világban fel fognak erősödni az idősebbeket érintő egészségügyi fejlesztések - hacsak sokan nem gondolkodnak annyira elvetemülten, hogy az emberiség ilyetén megvalósuló létszámcsökkentése akár pozitív is lehet.
- Harmadszorra, az is eldől, hogy vajon az autoriter vagy a demokratikus rendszerek képesek nagyobb biztonságot nyújtani saját polgáraiknak?
8. Az emberiség talán megtanulja, mennyire törékeny valami
Szinte hihetetlen, de ameddig olyan alap(nak hitt) dologról kell olvasnunk, hogy "
Mosd meg az átkozott kezeidet", addig felesleges álmodni másik galaxist elérő űrhajóról vagy digitális halhatatlanságról. Kicsit lejjebb veszünk beképzeltségünkből, vagy ahogy egy általam kedvelt tudományos könyv címe állítja, elismerjük, hogy
fogalmunk sincs a világ működéséről. Lennonnal szólva, "you may say I'm a dreamer", és az emberiség valójában egyre önteltebb. Meglehet.
Mégis, minden fejlettségünk, eredményeink és összefogásunk dacára a semmiből megjelenik egy, a pestishez nem is fogható vírus, és úgy összekuszálja a napjainkat, ahogy nem is sejtettük. Adatunk az rengeteg van, de tudásunk az sokkal kevesebb.
Hányan ismertük mondjuk tavaly novemberben azt a városnevet, hogy Wuhan?
