És valóban: egy másik világban éltünk, amelynek lenyomatát ezek a különleges mozik őrizték meg.
Az amerikai Brian Raftery ilyen filmeknek járt utána az idén megjelent Best.Movie.Year. Ever. How 1999 Blew Up the Big Screen című könyvében.
Szenzációs munkát végzett az író: nem a netről összehalászott anekdotákra épít, hanem kikérdezte az alkotókat, a filmekben résztvevőket, hogy rájöjjön a titokra, mikét készülhettek ilyen filmek:
- egy mikrobüdzséjű, új alzsánert jelentő horrorfilm (The Blair Witch Project),
- nem szokványos narrációjú német akciófilm (A lé meg a Lola),
- az irodai létet tökéletesen megértő és humorosan átadó vígjáték (Hivatali patkányok),
- a lét alapvető kérdéseit a hongkongi drótos kungfuval keresztező sci-fi (Mátrix),
- a tiniélet árnyoldalait bemutató film (Kegyetlen játékok),
- a tinivígjátékok legendás, divatot elindító tagja (Amerikai pite),
- egy folytatás, amely előzmény, amely bebizonyította, hogy minden filmes franchise feltámasztható (Star Wars I. rész - Baljós árnyak),
- a művészrendező zseni utolsó alkotása, egy rendkívül nyugtalanító dráma (Tágra zárt szemek),
- a kimondhatatlan nevű, a csattanók rémes mesterének első, természetfeletti horrorja (Hatodik érzék),
- az amerikai külvárosok hazugságban élőkről szóló látlelet (Amerikai szépség),
- a kultuszfilmek vizuálisan-szövegileg-mondanivaló tekintetében kimagasló darabja (Harcosok klubja),
- egy kategorizálhatatlan, elképesztően szellemes valami (A John Malkovich menet).
Micsoda lista. Amióta a Marvel-galaxis és a Disney-konglomerátum megszállta a mozitermeket, nem tapasztalhattunk ilyen évet. Hollywood mintha akkor, egy évre átadta volna a gyeplőt néhány szabálytalan zseninek, mondván, hogy "alkossatok remekműveket"! Ezekből a filmekből pontosan tudunk idézni, képeik, szövegeik legendásak. (És akkor a könyv még nem is beszél olyan talán kevésbé ismert remekművekről, mint például a Dark City, Existenz, 13. emelet.)
A könyv legérdekesebb, és ezáltal legfontosabb üzenete azonban nemcsak e húsz évvel ezelőtti időszak dicsérete. A Zeitgeistról, a korszellemről van szó.
1999-ben éltünk, amikor tudtuk: a mi generációnk fogja átélni a nagy változást, amely legelőször is a négy évszám teljes sorcseréjével kezdődik. Az útkeresés időszaka volt, amelyben egyszerre keveredett a kincstári optimizmus és az emberi társadalmak árnyoldaláról szerzett egyre nagyobb tudás. Az internet kezdett felnőttkorúvá lenni, érződött, hogy új iparág lesz, hogy a szemünk előtt változik meg a viselkedési mód, a kommunikáció, amelyben addig éltünk. Alig hallottunk még Googleról és nem volt Facebook sem, a net szabadabb helynek számított, ahol már ádázul, de nem a saját egónk buborékába zárva vitáztunk a többiekkel.
Két évre voltunk a tornyok leomlásától.
Minden kornak megvan a Zeitgeistja. Valójában ez dönti el, milyen az emberek általános (köz)érzete, ez alakítja ki az uralkodó világnézetet és ez ad keretet a mindennapoknak. A filmek, a könyvek, az alkotások ezt jelenítik meg, mégha nem is ez az elsődleges céljuk.
Ha 2019 Zeitgeistját nézzük, akkor most talán az a Zeitgeist, amikor...
...az ellentétek harapószorításában élünk,
...nem az éhezés, hanem inkább a túltápláltság szedi áldozatait,
...a műanyag zacskóra azt mondjuk, vesszen, de az olcsó repülőjáratról nem mondunk le,
...a globális világ kézzelfogható valósága nem tette testvérré az embereket, hanem fölerősítette a különbözőségükről szóló ismereteket,
...szanaszét kommunikáljuk magunkat, de nem értjük meg a velünk ellentétes oldalon álló ember mondanivalóját, mert az másmilyen,
...egyre több adatot tudunk visszaidézni, de nem az agyunkból,
...gyorsan kell élni, mert a gazdasági növekedés és a karrier meg a startupok sikere nem az évtizedekben gondolkodók territóriuma,
... mindenki lassítana, de kiderül, hogy az autóján csak gázpedálok vannak,
...nincs idő semmire, kivéve, ha a kedvenc sorozatunk több részét lehet egyszerre megnézni,
... egyre többet tudunk és épp ezért egyre több mindenről tudjuk, hogy többet kellene tudnunk róla,
... tisztában vagyunk az elmagányosodással, de a technológia arra nevelt minket, hogy az van, amit mi szeretnénk,
...egyszerre csodáljuk a tudomány és a technológia vívmányait, és egyre jobban tartunk tőle, hogy mi lesz, ha az ígéretei beteljesednek,
...a jövőről beszélünk, de a nyolcvanas (lassan a kilencvenes) évek esztétikáját sírjuk vissza.
...a jövőről beszélünk, de a nyolcvanas (lassan a kilencvenes) évek esztétikáját sírjuk vissza.
Rendkívül pesszimista Zeitgeistban élünk, mert a rosszat sokkal hamarabb észrevesszük. Nem véletlen, hogy minden olyan iparág, amely egy kicsit is pillanatnyi, megfizethető boldogságérzettel tölt el - gasztronómia, alkoholkultúra, marihuána legalizált iparágai, videojátékok, tévésorozatok, fapados élményipar, hobbiállat-tartás - egyre nagyobb teret nyernek az életünkben.
A kérdés csak az, hogy húsz év múlva mi lesz a Zeitgeist, és milyen filmek fogják jól átadni a kor hangulatát?
