Miért van sok embernek olyan érzése, hogy buta emberekkel van körülvéve? Ez vajon csak egy rossz érzés a Facebookon elénk táruló álhírek, tudománytalan nézetek és összeesküvés-elméletek miatt, vagy van alapja?
Igen: a statisztika szerint az emberiség - legalábbis egy jól körülhatárolható, nyugat-európai része - egyre rosszabbul szerepel az IQ-tesztekben. A rossz hír alapja a norvég hadseregben kötelezően elvégzett IQ-vizsgálat: eszerint 1970 és 2009 között generációnként (nagyjából 25 évenként) 7 ponttal csökkent az eredmény.
A 730 000 teszt egyértelműen mutatja ezt a tendenciát. Mielőtt bárkit elöntete a nemzeti büszkeség, hozzá kell tenni, hogy hasonló eredményekről számoltak be kutatók az Egyesült Királyságból, Dániából és Finnországból is. Nincs okunk azt feltételezni - különösen olyan jelenségek, mint például a laposföldesek konferenciája után - hogy ez a jelenség csak egy térségre koncentrálódna.
Az olvasás területén bekövetkezett változások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A neurotudománnyal foglalkozók nem olyan régóta ismerik a "skimming read" fogalmát, azaz egy adott szöveget csak felületesen olvasunk el, az első szavakat, átfutjuk, fontosnak tartott hívószavakat keres a szemünk. Ez merőben eltérő olvasási stratégia, messzemenő következményekkel: az elmélyült olvasás megszűnik, az olvasó nem merül el a részletekben, például egy regény háttérvilágában és a szereplők motivációiban. Ez egyértelműen az internetes információfogyasztás velejárója, vagyis a rövidebb szövegek befogadásának normája, a Facebook "pörgetése", releváns/hasznos hírek után kutatva.
Sokan azt gondolták - én már akkor utópisztikusnak gondoltam, mivel egy jelenségről és nem trendről volt szó - hogy majd a J. K. Rowling-regények hatására a fiatalok megszeretik az olvasást. De a statisztika mást mutat: az (amerikai) fiatalok egyre nagyobb százaléka állítja, hogy egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet. A könyvek, különösen a hosszabb könyvek elengedhetetlenek a következő generáció kutatóinak, tudósainak képzésében; a kvantummechanikát, a biofizikát vagy a középkori magyar irodalom összefüggéseit nem lehet Instagram-posztokból elsajátítani. Az értelmiségi lét hagyományosan az olvasás, hallgatás/gondolkodás/elmélyülés, szintézisképzés (és az ezután következő publikáció, előadás, vita) köré épül.
Az IQ csökkenése és a hosszabb szövegek olvasásának visszaszorulása mellett még egy riasztó jelenségre is felfigyeltek a szakemberek. 2000-ben még átlagosan 12 másodpercig figyeltünk egy dologra, míg ez a szám 2015-re 8 és fél másodpercre csökkent. Az internet (e-mail, közösségi média, weboldalak), az összeköttetés zsarnokságát jelentő eszközök (szélessávú mobilnet, okosóra) információk özönével bombáz minket. Egy ilyen világban egyre nehezebb a koncentráció.
Mit vetít ez elő a társadalomban?
Igen: a statisztika szerint az emberiség - legalábbis egy jól körülhatárolható, nyugat-európai része - egyre rosszabbul szerepel az IQ-tesztekben. A rossz hír alapja a norvég hadseregben kötelezően elvégzett IQ-vizsgálat: eszerint 1970 és 2009 között generációnként (nagyjából 25 évenként) 7 ponttal csökkent az eredmény.
A 730 000 teszt egyértelműen mutatja ezt a tendenciát. Mielőtt bárkit elöntete a nemzeti büszkeség, hozzá kell tenni, hogy hasonló eredményekről számoltak be kutatók az Egyesült Királyságból, Dániából és Finnországból is. Nincs okunk azt feltételezni - különösen olyan jelenségek, mint például a laposföldesek konferenciája után - hogy ez a jelenség csak egy térségre koncentrálódna.
Az olvasás területén bekövetkezett változások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A neurotudománnyal foglalkozók nem olyan régóta ismerik a "skimming read" fogalmát, azaz egy adott szöveget csak felületesen olvasunk el, az első szavakat, átfutjuk, fontosnak tartott hívószavakat keres a szemünk. Ez merőben eltérő olvasási stratégia, messzemenő következményekkel: az elmélyült olvasás megszűnik, az olvasó nem merül el a részletekben, például egy regény háttérvilágában és a szereplők motivációiban. Ez egyértelműen az internetes információfogyasztás velejárója, vagyis a rövidebb szövegek befogadásának normája, a Facebook "pörgetése", releváns/hasznos hírek után kutatva.
Sokan azt gondolták - én már akkor utópisztikusnak gondoltam, mivel egy jelenségről és nem trendről volt szó - hogy majd a J. K. Rowling-regények hatására a fiatalok megszeretik az olvasást. De a statisztika mást mutat: az (amerikai) fiatalok egyre nagyobb százaléka állítja, hogy egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet. A könyvek, különösen a hosszabb könyvek elengedhetetlenek a következő generáció kutatóinak, tudósainak képzésében; a kvantummechanikát, a biofizikát vagy a középkori magyar irodalom összefüggéseit nem lehet Instagram-posztokból elsajátítani. Az értelmiségi lét hagyományosan az olvasás, hallgatás/gondolkodás/elmélyülés, szintézisképzés (és az ezután következő publikáció, előadás, vita) köré épül.
Az IQ csökkenése és a hosszabb szövegek olvasásának visszaszorulása mellett még egy riasztó jelenségre is felfigyeltek a szakemberek. 2000-ben még átlagosan 12 másodpercig figyeltünk egy dologra, míg ez a szám 2015-re 8 és fél másodpercre csökkent. Az internet (e-mail, közösségi média, weboldalak), az összeköttetés zsarnokságát jelentő eszközök (szélessávú mobilnet, okosóra) információk özönével bombáz minket. Egy ilyen világban egyre nehezebb a koncentráció.
Mit vetít ez elő a társadalomban?
- a politikai kommunikáció egyre kisebb, leginkább ösztönökre és kevésbé az intellektusra ható üzenetekkel fog dolgozni. Mivel az emberiség egyre pontosabban szegmentálható mikro-célcsoportokra (a folyamat legvégén az egyes emberre), ezért az alapérzések maradnak a végén, abból is a gyűlölet vagy a rajongás, mint a legegyszerűbben előállítható reakció.
- a reklámban a hirdetőknek kisebb terjedelmű üzeneteket kell megfogalmazniuk és célba juttatnuk, ráadásul ezerféle helyen és most még elképzelhetetlen alakban (pl. milyen lesz egy AR-reklámkampány?). Még jobban felértékelődik a szórakoztatóipari termékek, pl. a tévésorozatok és a termékek együttműködése.
- félek, hogy a regények korának a végéhez közeledünk. A regényeknek amúgy is a filmekkel és a videojátékokkal kell versenyezniük, tehát el kell lesni a titkukat: a látványosságot, a vizualitást, az akcióleírásokat. Ez megfigyelhető az utóbbi két évtized magaskultúrájában, amely egyre több elemet kezd használni a korábban lenézett zsánerekből (krimi, horror, sci-fi, pornó).
- a demokrácia a tömegek választása; ha tömegszinten butul az emberiség, akkor a választása is egyre butább lesz, tehát az országok vezetői sem a meritokráciát képezik le.
- a széteső figyelmet a cégeknek be kell építeniük a munkakultúrájukba: el kell fogadniuk a HR-eseknek, hogy alacsonyabbra kénytelenek tenni a lécet (ráadásul egyre kisebb korcsoportból meríthetnek); a "gondolkodósabb" munkákra vagy házon belül kell a digitális képernyőkultúrával kevésbé fertőzött munkatársakat találni (baby boomereket?), vagy cégen kívül lesznek ilyen emberek és vállalkozások.
- ellentrendként lesznek olyan társaságok, szervezetek és intézmények, amelyek az elbutulás ellen tevékenykednek (digitális detoxikáló helyek, könyvklubok).
Olvassunk sokat!
Best Corporate Video Production Company in Bangalore and top Explainer Video Company in Bangalore , 3d, 2d Animation Video Makers in Chennai
VálaszTörlésThank you for this awesome post… it’s very helpful …..