2019. február 4-én lett 15 éves a világ kedvenc
közösségimédia-oldala. A Facebook még mindig csak tinédzserkorban jár, de a
Facebook mint jelenség máris figyelemreméltó hatással büszkélkedhet.
- Naponta 1,5 milliárd ember használja, és ez a szám fokozatosan nő. Megvalósult egy globális, digitális ország, amelyben számtalan etnikum, vallás és életmód találkozik. A közös pont, hogy az ország alattvalói elfogadták az ország szabályait, törvényeit és alkotmányát („adatért ingyen van”).
- Nincs igazi, komolyan vehető versenytársa. Amikor arra várnak elemzők, hogy majd a botrányok, a folyamatos adattal történő visszaélések hatására átpártolnak a felhasználók, akkor kijózanítóak az adatok: nincs nagy elvándorlás. Egyrészt a facebookozás mindennapi szokás, amelyet nehéz abbahagyni, másrészt nincs másik, ennyire népszerű felület.
A Facebook története valójában egy nagyon szomorú
esettanulmány. A korai, grafikus megjelenítést kapott, nyílt internet gazdasági
modellje mindent eldöntött. 1993 óta lényegében két modell verseng: vagy
fizetünk a tartalmakért, és akkor nem kapunk reklámot, és/vagy reklámok tartják
el ezt is, ahogy előtte a többi tömegmédiumot (kombinálva az előfizetéses
rendszerrel).
Az interneten már 1994-ben megjelent a világ első bannere, a
kérdés tehát szinte a legelején eldőlt.
 |
| A világ legelső bannere 1994-ből. |
Kevesen kiáltottak még Orwellt, de a
megfigyelésre épített informatikai rendszer lett a kommerciális internet
alapja. A Google kereső 1998-as és a Facebook 2004-es megjelenése nem
változtatott ezen, legfeljebb a módszerek finomodnak – és minden egyes
másodperccel nő az adatmennyiség, amelyet ezek a behemótok lenyelnek.
A Facebook újdonsága a megfigyelés természetében és
mélységében keresendő. A kapcsolatok, a kinyilvánított érdeklődések (lájkok) és
ellenszenvek bájtjai soha nem látott finomsággal írták körül, milyen emberek is
vagyunk. Zuckerberg kreatúrája ebben a tekintetben – bármennyire is nagy – nem mondható
végleges eszköznek, már ami a megfigyelést illeti.
Még előtte állunk az igazi információbegyűjtő rendszereknek:
az életünk minden pontján és helyszínén kényelmet ígérő szenzoros
megoldásoknak, az okos- előtaggal felruházható eszközöknek, az Internet of
Things architektúrának, és végső soron az emberi testben bevethető
nanorobotoknak és egyéb intelligens egészségügyi gépezeteknek.
A Facebook megváltoztatta, hogyan kommunikálunk,
vitatkozunk, nyilvánítunk elégedettséget, választunk politikai pártot, de
legfőképpen véglegesen hozzászoktatott minket: nem vagyunk egyedül a neten, és
hogy ezzel nincs semmi baj. Hozzászoktatott, hogy egyre többet tudnak rólunk –
és mivel cserébe szórakozást kínált, nem is érdekelt minket nagyon ez az alku.
Talán ez az igazi öröksége, ha ilyenről ugyan lehet beszélni egy ilyen fiatal,
és egyre erősödő platform esetében.
Innen nézve az internet megreformálása, más alapra helyezése
sziszifuszi, kilátástalan feladatnak tűnik.
