A szerelmes számítógép és a vécéfotel esete a jövőkutatással

A science fiction filmeket általában nem jövőkutatók írják. Ennek ellenére sztorizgatós, szatirikus vénával megáldott forgatókönyvírók a viccesnek szánt jelenetekkel néha alaposan beletrafálnak egy-egy jövőbeli trendbe. Nemrég két filmet láttam - a másodikat már nem először - és tényleg meglepett, hogy milyen jól megragadtak egy csak manapság láthatóvá váló jelenséget.

Az Első film az Electric Dreams (magyar címe a szörnyen hangzó Komputer-szerelem) 1984-ből, itt az előzetese:

A filmben egy "kompjúter" (Edgar) életre kel, mert kétbalkezes programozója pezsgőt locsol rá. Az események felpörögnek (már amennyire egy ráérős tempójú, romantikus filmben erről szó lehet), és egy furcsa szerelmi történet bontakozik ki a szerelemféltésbe esett otthoni számítógépnek köszönhetően. A film érdekes meglátásai:

• a számítógép szerelmes lesz a szomszéd lányba, és ellenfelének tekinti ember "gazdáját",
• korabeli Internet of Things eszközként a "kompjúter" vezérli a programozó lakását,
• a számítógép képes lesz önállóan komponálni, hogy megnyerje magának a zenész lányt.

Amiről tehát szó volt több mint 30 évvel ezelőtt, az egy általános mesterséges intelligencia, amely egy komplex emberi érzés, a szerelem apropóján érti meg, hogy különbség van közte és teremtője között. Világuralmi törekvés helyett viszont kedves kis véget ér a film. (Közben meghallgathatjuk a Georgio Moroder által írt hangulatos filmzenét is.)
 A kérdés azért ennek ellenére ott marad a nézőben: hogyan, miként fognak látni minket pár évtized múlva a szuperintelligens algoritmusok? Tetszeni fogunk nekik vagy veszélyforrásként tekintenek majd ránk?

A másik sci-fi a Hülyék Paradicsoma című vígjáték. Ebben az emberiség elhülyül, pontosabban az átlag IQ alatti emberek túlszaporodnak, míg az intelligens értelmiségi párok nem vállalnak gyerekeket. Mindezek következtében 2505-ben az Egyesült Államokat hülyék lakják és működtetik, az összeomlás szélére taszítva az emberiséget. A film első percei tökéletesen belövik a mondanivalót és a hangvételt:

A tényleg nagypályás hülyéskedés mellett modern és izgalmas gondolatokat mutat be a film:

• ha mindig csak arra képezzük az embereket, hogy ikonokat nyomogassanak vagy csak egy részfeladatot lássanak el, senki sem fogja érteni, valójában hogyan is működnek a technológiák (és nem is alkotnak meg összetettebb rendszereket),
• ha minden házhoz jön, nemhogy a lakásunkat, de még a fotelünket sem hagyjuk el - a filmben ez a bútordarab egybe van építve a vécével, nehogy egy értékes percet is elmulasszon a jövő tévénézője,
• az extrém, a szubkultúra, az ökörködés a mainstream szórakozás felé tart (mint például a filmbeli Segg című film vetítése).

Itt a kérdés az, hogy a kényelemre törekvés, az ezt kiszolgáló technika és társadalmi hatások szellemileg és testileg tunyává tesznek-e minket? Ha igen, lesz-e ennek messzemenő, évszázadokra kiható következménye?

Science fiction filmeket nem csak azért kell nézni, mert látványosak. Hanem, mert - akár romantikusan, akár térdcsapkodós röhögtetéssel adják is át mondanivalójukat - néhány évtizedre a jövőbe látnak.

Csak oda kell rájuk figyelni.