2018. szeptember 14., péntek

A magányosság pusztító trendje


Néha egy-egy popszám tökéletesen leír egy trendet. Ilyen az amerikai synthwave duó, a The Midnight egyik dala, a Nighthawk is.
Ebben a dalban két idegent látunk, akik az utcán, egymással szemben laknak, és látják, hogy a másik mit csinál. A szituáció érdekessége, hogy mindketten magányosak: mosnak, a mobiljukba bújnak, de ahogy a szövegből kiderül: "But you always sleep alone". Amit a nosztalgikus szintipop eszközeivel átad ez a szám, az az USA-ban egy aggasztó trend. Egy 20 000 főre kiterjedő, 18 és annál idősebb felnőttek bevonásával készített kutatás megállapította többek közt, hogy:

  • az Y (1980 és1995 között születettek) és a Z (1995 és 2010 között születettek) generációja sokkal magányosabbnak, és emiatt rosszabb egészségügyi állapotban érzi magát, mint az őket megelőző nemzedékek,
  • a magányosság a következő dimenziókat jelenti: magányosság érzete, izoláltság, meg nem értés
  • 69%-uk szégyenlősnek érzi magát,
  • a két generáció 68%-a úgy véli, senki sem érti meg,
  • összefüggés áll fenn a magányosság és a rosszabb egészségügyi állapot között ( a magányos életmódot napi 15 szál cigi elszívásának feleltetik meg!),
  • a magányosak kevesebbet alszanak,
  • nincs összefüggés a közösségi média használata és a magányosság között.

Talán nem véletlen, hogy közben - az utóbbi öt év adatait tekintve - az USA-ban a kisállatipar 22%-kal növekedett, és immáron 63 milliárd dolláros piaccá hízott. Ennek egyik jele a specializálódás: a hagyományos eledeleken és kategóriákon kívül olyan termékek jelentek meg, mint a bio-állateledelek, a nyugtalanság elleni megoldások, a technológiával egybeépített állatruházatok. Sőt, a pénzügyi termékek is elérhetőek, hiszen az USA-ban közel kétmillió állatra kötöttek már biztosítást. Generációs szempontból a fő vásárlóerőt az Y generációsok jelentik, akik egyre többféle prémium terméket készek megvenni szeretett állatuk számára.

Magyarországon sem jobb a helyzet, ha a magányosságot nézzük. Egy újságcikk idézi az európai statisztikát, amely szerint Európában a magyarok a listavezetők, vagyis mi érezzük leginkább magányosnak magunkat.

Az országokon átívelő probléma megoldás után kiált, de nincsen még recept, sem bevált módszer. Az emberiség ugyanis most először szembesül ezzel a problémával, a sokgenerációs, sokgyerekes családoknál az előző évszázadokban, évezredekben nem ez volt a baj. A jövő számos lehetőséggel kecsegtet - virtuális valóságbeli társakkal, tetszőleges emberről mintázható, intelligens androidokkal, mesterséges digitális mennyországokkal - de ezek talán mégsem pótolják az emberi társaság, figyelem hiányát.

A Nighthawks című dal ihletője egyébként ez az 1942-es festmény (Edward Hopper munkája), ami a városi létforma okozta magányosságot mutatja be:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Klímaváltozás: az optimista forgatókönyv

Nemrég  –  többedmagammal együtt  –  a Forbes magazin kérdezett meg az akkoriban frissen közzétett klímaváltozási jelentésről. Sajnos a mo...