A Nature egyik partnerfolyóirata, az npj Digital Medicine egy igen figyelemreméltó cikket közölt 2018 májusában. A tanulmány szerzői két amerikai orvosi központ 216 000, legalább 24 órára az adott orvosi centrumába beutalt személy adatait nézték át. Az így begyűjtött adatokat tovább bontották 46 milliárd (!) adatpontra, és "ráengedték" egy mély tanulás (deep learning) algoritmust. A Google által támogatott programban a végén a tudósok pontosabban előrejelezték, mint eddig bármikor a következőket:
- az adott illető kórházi tartózkodási napjainak számát,
- és ha várható, kórházi elhalálozásának időpontját.
Természetesen nemes ügyről van szó, hiszen így könnyebben tervezhetőek az egészségügyi intézmények erőforrásai. Ha elképzeljük, hogy ezt a kimenetet összeköthetnénk egy erőforrás-tervező mesterséges intelligenciával, máris optimális helyzet állhat elő a kórházakban.
Az ördög azonban a részletekben lakik. Ez ugyanis csak egy egészségügyi kísérlet, de messzemenő következményei lehetnek.
Már most is töménytelen adat keletkezik rólunk. Ezek önmagukban szinte értéktelenek, de együtt kezelve megmutatják, valójában milyenek vagyunk: mi érdekel minket, mit teszünk meg az egészségünkért, mennyire kockázatosan élünk, hogyan bánunk a pénzügyeinkkel, milyen emberi kapcsolatokat építünk ki, mennyire vagyunk stabilak a magánéletben és a munkában, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kétfajta veszély leselkedik ránk ennek kapcsán.
Az első, hogy mi lesz, ha a bankunk, biztosítónk, munkaadónk hozzáfér ezekhez az adatokhoz? Disztópia lenne? Az USA-ban a Facebook pont valami hasonlóra készül: az első hírek szerint felhasználói banki adatait - például tranzakcióit - szeretné összekötni a saját megoldásaival, elsősorban a Messengerrel. A cég azóta vehemensen cáfolta ezt, de tudjuk, hogy a Facebook adatkezelési gyakorlatát eddig nem a teljes transzparencia és patyolattisztaságú etika jellemezte. A Google még ennél is többet tud rólunk.
Ha életmód-adataink harmadik félhez kikerülnek (oké, ezen már túlvagyunk), akkor továbbra is az a kérdés, hogy mikor lesz egy-egy semlegesnek tűnő adat rendkívüli fontosságú egy munkahelyi előmenetel, politikai karrier, párválasztás szempontjából.
A második, már-már science fictionbe illő kérdés, hogy mit csinálunk, ha lesz egy dátum, ami a halálunk napját jelzi előre meglehetős pontossággal? Amikor az egyéni géntérkép-készítés elterjed, amikor egy-egy fontosabb álláshoz bizonyos génadatokat is meg kell majd adni, amikor az ismerkedés, a párkapcsolatok részévé válik az igazi egészségügyi adatok őszinte feltárása, akkor a véletlennek egyre kevesebb szerepe marad az emberi életben. Ez egyrészt jó, mert tervezhetőbb lesz minden, másrészt egyfajta determinisztikus jelleget kölcsönöz majd az emberi életnek.
Szinte videojátékba illik majd az a jelenet, amikor a halál napja számsorban változás áll be, és az emberek nézik: vajon egy elfogyasztott zsíros étellel mennyit vesztettem, és egy rendszeres, sportos életmóddal mennyit nyertem? Mintha csak ebben a filmben szerepelnénk.
És hogyan hat majd az emberekre, ha állandóan nézni fogják ezt a számot?
(Illiusztráció: James Cameron méltatlanul elfeledett sci-fijének, A halál napjának posztere.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése