A technológia sohasem semleges, mindig tükrözi felhasználójának állapotát, céljait, világnézetét. Ilyen például az, hogy a torrentpárt a szabadabb Svédországban jelent meg, ott találunk például fizetős VPN-hálózatokat (iPredator, Mullvad stb.), vagy hogy Izrael a biztonsági high-techben erős.
Amikor egy-egy előadásom végén a kérdések között megkapom, hogy akkor én most optimistán vagy pesszimistán látom-e a jövőt, általában mindkét lehetőség megvalósulását hangsúlyozom.
Kivéve, ha Kínáról van szó.
A nyilvánvaló közhelyek - óriási ország, hatalmas potenciál, talán a jövő első számú szuperhatalma - valójában arra a mérhetetlen és egyre növekvő befolyásra utalnak, amit Kína gyakorol a világra. Ez ráadásul még csak most kezd majd el kibontakozni az Új Selyemút kialakulásával, a termelő kínai központoknak a végfogyasztó országok infrastrukturális összekapcsolásával. De nem ez a lényeg, hanem hogy mi történik az országon belül.
Aki látta a 2002-es Hős című, kosztümös, gyönyörűen megkoreografált történelmi kung-fu filmet, az megérti: Kína célja az országon belüli egység fenntartása és erősítése. Itt jön képbe a legmodernebb technológia használata.
A cél eléréséhez Kínának meg kell akadályoznia, hogy felforgató eszmék, vagyis a politikai egységet megkérdőjelező eszmék jussanak el a lakosságához. Ennek érdekében saját tűzfallal rendelkezik, amely kiszűri a nemkívánatos kereséseket. Másodsorban a még mindig legnagyobb létszámú országban meg kell találnia azokat, akikből potenciális ellenség lehet. Erre szolgál a bevezetendő közösségi pontszám, amely a magyar szocializmus "káderezés" gyakorlatához hasonlóan értékeli az egyes emberek politikai megbízhatóságát, és ennek rendeli alá a társadalmi mobilitás lehetőségét.
A harmadik, már terjedőben lévő technológia az arcfelismerő rendszerek használata. Ilyet kínál például a Face++ cég, amely kifinomult technológiával azonosít az arc alapján, és tesz lehetővé például fizetést. Sokkal biztonságosabb jövőt vetít elő, ha ez elterjed, például koncerteknél és terrorizmussal fenyegetett nagyrendezvényeknél. Ez az európaiaknak - és néhány évtizeden belül az ameriaiaknak is - hatalmas segítség lesz.
Az érdekes, hogy mindezek egy disztópikus, kényelmes jövőt vetítenek a kínaiak elé: mindenki tudja, hol a helye a társadalomban, és az arcfelismerésnek köszönhetően sokkal biztonságosabb életre számíthatnak - egészen addig, ameddig meg nem kérdőjelezik az egész logikáját és célját. Ahogy a könyvemben is írtam, a jövő alakításának egyik legkérlelhetetlenebb tényezője, a demográfia már középtávon a kínai rendszer ellen játszik, és ez ellen a technológia egyelőre nem sokat tehet.
Amikor egy-egy előadásom végén a kérdések között megkapom, hogy akkor én most optimistán vagy pesszimistán látom-e a jövőt, általában mindkét lehetőség megvalósulását hangsúlyozom.
Kivéve, ha Kínáról van szó.
A nyilvánvaló közhelyek - óriási ország, hatalmas potenciál, talán a jövő első számú szuperhatalma - valójában arra a mérhetetlen és egyre növekvő befolyásra utalnak, amit Kína gyakorol a világra. Ez ráadásul még csak most kezd majd el kibontakozni az Új Selyemút kialakulásával, a termelő kínai központoknak a végfogyasztó országok infrastrukturális összekapcsolásával. De nem ez a lényeg, hanem hogy mi történik az országon belül.
Aki látta a 2002-es Hős című, kosztümös, gyönyörűen megkoreografált történelmi kung-fu filmet, az megérti: Kína célja az országon belüli egység fenntartása és erősítése. Itt jön képbe a legmodernebb technológia használata.
A cél eléréséhez Kínának meg kell akadályoznia, hogy felforgató eszmék, vagyis a politikai egységet megkérdőjelező eszmék jussanak el a lakosságához. Ennek érdekében saját tűzfallal rendelkezik, amely kiszűri a nemkívánatos kereséseket. Másodsorban a még mindig legnagyobb létszámú országban meg kell találnia azokat, akikből potenciális ellenség lehet. Erre szolgál a bevezetendő közösségi pontszám, amely a magyar szocializmus "káderezés" gyakorlatához hasonlóan értékeli az egyes emberek politikai megbízhatóságát, és ennek rendeli alá a társadalmi mobilitás lehetőségét.
A harmadik, már terjedőben lévő technológia az arcfelismerő rendszerek használata. Ilyet kínál például a Face++ cég, amely kifinomult technológiával azonosít az arc alapján, és tesz lehetővé például fizetést. Sokkal biztonságosabb jövőt vetít elő, ha ez elterjed, például koncerteknél és terrorizmussal fenyegetett nagyrendezvényeknél. Ez az európaiaknak - és néhány évtizeden belül az ameriaiaknak is - hatalmas segítség lesz.
Az érdekes, hogy mindezek egy disztópikus, kényelmes jövőt vetítenek a kínaiak elé: mindenki tudja, hol a helye a társadalomban, és az arcfelismerésnek köszönhetően sokkal biztonságosabb életre számíthatnak - egészen addig, ameddig meg nem kérdőjelezik az egész logikáját és célját. Ahogy a könyvemben is írtam, a jövő alakításának egyik legkérlelhetetlenebb tényezője, a demográfia már középtávon a kínai rendszer ellen játszik, és ez ellen a technológia egyelőre nem sokat tehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése