2018. január 29., hétfő

Hírek a Holnap történt világából, avagy a techcégek gonoszságáról és a vakok gyógyulásáról


Egy tényirodalmi könyv sokkal romlékonyabb, mint egy fikciós mű. Mióta a Holnap történt kéziratát leadtam, árgus szemmel figyelem a híreket: vajon a könyvben tett megállapításokhoz képest hova tartunk?

Összegyűjtöttem pár – főként angol nyelvű – friss cikket, amelyek a könyvem egyes fejezeteihez kapcsolódnak.

In medias res módon kijelenthető: a Google, az Amazon, a Facebook és a Twitter gonoszak. Azt ugyan nem értem, Mitch Feierstein írásából – amely az elszabadult, a demokráciára nézve veszélyt jelentő gigászok darabokra törését, megregulázását sürgeti – hogyan maradt ki az Amazon, de a Twitter beemelése a sorba kakukktojás. A csiripelős közösségi média ismertségét mostanában leginkább az amerikai elnök bohókás bejegyzései pörgetik, nem pedig a felhasználószám exponenciális emelkedése vagy a hatalmas reklámbevételek (jelenleg mindkettőt nyúlja a Facebook). A Facebookra most amúgy is illik ferde szemmel nézni: nemcsak azért, mert úgy tűnik, hogy Victor Frankensteinként ők sem tudják kontroll alatt tartani a Teremtményüket, hanem azért is, mert kitűnően kémkednek utánunk – például olyan adatokból, hogy mennyire poros a mobilkameránk lencséje.

Az apokalipszis négy lovasaként látja Scott Galloway, a New York Egyetem professzora az Amazon-Google-Facebook-Apple négyesét is (Bill Gates, az egykori bástya elvtárs már elveszítette erejét, csak jótékonykodik a szentem). Galloway új könyve szerint e nagyra nőtt behemótok egészségtelenül nagy befolyással bírnak, és ami még fontosabb: korlátozzák a piaci versenyt, ezáltal a kapitalizmus működését is. A megoldás nála is a feldarabolás. Érdekes, ahogy írja, a Microsoft egykori megszelídítése teremtette meg a későbbi konkurenciát a ’90-es években megjelenő, akkor még megmosolyogtató techcégek képében.
De a törpök techcégek élete nemcsak játék és mese és éves jelentés, ahogy a New York Times kolumnistája megjegyzi, hiszen például kiapadhatatlan erszényük ellenére a Nagy Négyes a szórakoztatóiparban még csak csetlik-botlik. Egy 2013-as írás szerint pedig a Facebook-korszaknak ugyanúgy vége lesz, mint a mozgalmaknak. Ettől egyelőre még messze vagyunk, de én is úgy vélem, hogy nincs már távol az az idő, amikor a Facebookra csak úgy fogunk emlékezni: ó, az aaaaaannyira 2010-es volt!

Könyvemben a Nagy Testvér Rt. fejezet foglalkozik a Microsofttal kibővített ötössel. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a jövőt befolyásoló egyik fontos tényező, a kormányzati (és összeurópai) szabályozás gátat fog vetni a terjeszkedésnek és a túlhatalomnak – legalábbis a Facebook esetében. Az Alphabet (a Google anyacége) már nehezebb dió: senkinek nincs annyi adata, mint nekik. Egy hasonló céget felépíteni rendkívül nehéz, ráadásul a keresés a facebookozással szemben nem lesz ciki jelenség. A Google-nak mint terméknek nincs valós alternatívája, a többiekének van. (Az Apple a könyvemben megjósolt termékdiverzivitás nélkül súlyos gondoknak néz elébe – erre utal például az iPhone X gyártásának megfelezése is.) Az Amazon nagyon izgalmas vállalat, a Holnap történtben bemutatott koncepcióboltjának, az Amzon Go-nak most indult a bétatesztelése, ami átalakíthatja a vásárlási folyamatokat, és még könnyebbé teheti a pénzköltést.

Békésebb vizekre evezve a transzhumanizmussal kapcsolatos hírekből szemezgethetünk. Minden interjúmban kihangsúlyozom, hogy bár a könyvem egyedi, de a transzhumanizmus az a tartalmi része, ami kiemelkedik, mert magyarul nem nagyon írtak/írnak róla. Szerencsére a hírek igazolják, hogy jó lóra tettem, amikor belevágtam annak a Több mint emberi című fejezetnek a megírásába. A Singularityhub cikke felsorolja, hogy mi mindent leszünk képesek meggyógyítani a transzhumanista álmok egyik kitüntetett technológiájával, a génszerkesztéssel: leukémiát, többféle daganatos betegséget, vakságot, gerinc eredetű izomsorvadást, halláskárosodást. Apropó: a vakság gyógyítása jelenleg óriási kihívás. Amikor akár az őssejtekkel, akár a génszerkesztéssel elkezdjük gyógyítani ezt az igen komplex szervünket érintő bajt, tele lesznek a csatornák és a net az először látó emberekről készült videókkal. Szívfacsaró látvány lesz, és elképesztő történetek születnek olyan emberekről, akik hirtelen elkezdik máshogy érzékelni a valóságot.


2018. január 24., szerda

Interjú Baranyai (b) Andrással, könyvem borítótervezőjével


Évekkel ezelőtt az Európa Könyvkiadó kitűnő borítótervezője, a már-már legendás Gerhes Gábor említett meg téged egy interjúban. Hogyan keveredtél a borítótervezéshez?
Ez két szálon történt. Az egyik, hogy még hallgató voltam a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, amikor az ottani művészetelmélet-tanárom, Tillman J. A. kért meg az akkoriban megjelenő könyvéhez (A ladomi lelet) a borító megtervezésére. Ez úgy 2003 környékén lehetett. Ennek a kötetnek a Palatinus volt a kiadója, amely aztán további munkákat is rám bízott. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, ennek volt a következménye, hogy aztán évekkel később, 2008 táján a Magvető kiadó is megkeresett néhány új könyvéhez. A másik szál, hogy ekkoriban a Roham magazinnak is illusztráltam, és az Európa Könyvkiadó művészeti vezetője, az említett  Gerhes Gábor felfigyelt a magazinban dolgozó grafikusokra, és mások mellett engem is felkért néhány borító megtervezésére!

Mit szeretsz a borítótervezésben?
Talán azt, hogy a képalkotás, az esztétika összekapcsolódik egy intellektuális munkával illetve egy tartalmi közléssel, így a munkafolyamat egy izgalmas kaland nekem a tervezőnek. Ha kevés az idő, akkor is valamennyire bele kell merülnöm a könyv témájába, vagy ha szépirodalomról van szó, a hangulatába. Az is egy klassz dolog, hogy a munkád része, hogy könyvet olvasol. Ha van rá lehetőség, akkor végigolvasom az egészet.

Milyen szerinted a jó borító?
Közöl a könyvről valamit egy karakteres, stílusos vizuális nyelven. A borító az első benyomás, rajta keresztül kommunikál a tartalom. Értelemszerű, hogy ez ragadja meg először az olvasót, de az is fontos szerintem, hogy a könyv elolvasása után is adjon egy plusz élményt. Hiszen másképp nézünk egy a könyv által ihletett borítóra annak elolvasása előtt és után.





Hogyan kezdtél neki a Holnap történt borítójához, miből indultál ki?
Mivel a borítótervezés, magával a könyv formálódásával egy időben zajlott, nem állt rendelkezésemre egy végleges kézirat -- ami ebben az esetben előnye a könyvnek, mert utólag elolvasva azt látom, hogy nagyon friss és naprakész munka --  ezért alaposan kikérdeztem a könyv felelős szerkesztőjét, Koncz Gábort, hogy képet kapjak a Holnap történt témáiról, koncepciójáról. Ezek alapján hamar kialakult bennem az az elképzelés, hogy valamiféleképpen sűrítsük egy képbe a pozitív és negatív jövőképeket. Így jött létre ez a tükörkép-koncepció az optimista és pesszimista kimenettel, ami a jövőről való gondolkodásban elválaszthatatlan egymástól. Fontosnak tartom egy ilyen jellegű könyv borítójának esetében, hogy informatív legyen, ezért szerettem volna, hogy jelezzük – ha csak ikonokkal is – a könyv témáit.

Nekem nagyon tetszik ez a retrofuturizmus – vagy csak én látom ilyennek a borítót?
Ha akarom, ha nem, a futurista témájú munkáimon valamiért átszűrődik a retró, szóval egyetértek a megállapításoddal. Valószínűleg a gyerekkori filmélmények és játékok hatása a nyolcvanas évekből, amitől nem tudok leszakadni.

Mi jelentette a nehézséget a munka során?
Ahogy említettem, nem volt végleges kéziratom, volt bennem egy félsz, hogy mellényúlok a fent említett tartalmi és formai összhangban. Ezért, mivel te és a kiadó láttatok rá teljesen a könyv és a borító formálódására, rátok bíztam magam, és arra, hogy jelzitek, ha nem megfelelő irányba viszem el a grafikát.
Milyen programokat, technikákat használtál?
Vektorgrafikus programokat, elsősorban Adobe Illustratort. Emellet pár elemet Adobe Draw-ban rajzoltam, ami az Ipad Pro egy rajzolós applikációja. 

A Holnap történt melyik fejezetét találtad saját magad számára a legérdekesebbnek?
Kettőt is mondanék! A Nagy Testvér Rt. A – Egy cég mindenek felett c. fejezetet, azért, mert már ebben a jövőben élünk és a technológiával kapcsolatos napi dilemmáinkat boncolgatja. A másik a transzhumanizmusról szóló fejezet, ami egy csomó morális és filozófiai kérdést vet fel.

2018. január 21., vasárnap

Alexa, még több kényelmet kérek!



Az Amazon Echo okos hangszóró amerikai piaci részesedése 2017 szeptemberében több mint 70% volt, az ünnepek alatt pedig – a cég sajtóközleménye szerint – több tízmilliónyi, az Alexa nevű mesterséges intelligenciájába (MI) bekötött készüléket adtak el.
Mi a csuda történik az USA-ban?
Egy újabb technológiai forradalom küszöbén állunk – ennek jelei egyelőre leginkább Észak-Amerikában és Ázsiában (Kínában) látszanak. Ez a megokosodott otthonok korszaka, a hangvezérelt eszközök által még inkább kényelemhez szoktatott emberiség közeljövője. Az Alexa az a MI, amely lejátssza a kedvenc dalodat, megmondja a várható időjárást, értesít, figyelmeztet, beállítja a lakás hőmérsékletét és fényviszonyait. Egy digitális, testetlen lakáj.

Tulajdonképpen most nem az a kérdés, hogy mikor fognak a gépek nekünk parancsolni, hanem hogy mi mit fogunk holnap és azután parancsolni a gépeknek.



Az Alexa és versenytársai, a Google Assistant (és a versenyben alaposan lemaradt Siri) utáni érdeklődés több jelentős változást hozhat a közeljövőben:


  • Az eddigi trendekkel, ami a képeket favorizálta a kommunikációban, a hang kerül előtérbe.
  • A hang alapú vezérlés lesz az okos otthonok működtetésének alapja.
  • Az Alexa és a Google Assistants platformmá lépnek elő: már most is alkalmazások ezreit írják rájuk.
  • A márkáknak új utakat kell találniuk, hogy az új eszközökön elérjék a fogyasztókat. Más logika, más tartalom kell, hiszen itt hangokról van szó. A rádióreklámok veteránjainak aranykorszaka következhet el.
  • A biztonsági kérdések előtérbe kerülnek, de ismét a magánélet rovására. Olyan beépített algoritmusok várhatóak, amelyek például riasztják a járőröket, ha arra lehet következtetni, hogy az Alexa által „lehallgatott” otthonban életveszélyes cselekmények történnek. Ilyen lehet például a családon belüli erőszak kérdése. De mi van akkor, ha Alexa téved?
  • A meghackelt hangszórók ideális propagandaeszközök lehetnek. A hang meghackelését talán még nehezebb lesz észrevenni, mint egy feltört weboldalt.
  • Az embereknek el kell fogadniuk, hogy egy mesterséges intelligenciával ellátott mikrofon mellett élnek. (Kérdés, hogy mi marad így a zárt mikroközösségből, amit otthonnak nevezünk? A könyvek és az újságok más gondolatokat hoztak az otthonba, a rádió hangokat, a televízió emellé képeket, az internet pedig a világot annak minden zajával együtt.)
  • Végeredményben a Google és a Facebook harcába, amely a digitális hirdetésért zajlik, harmadikként belép komoly versenyzőként az Amazon is.
  • Mi, emberek pedig hozzászokunk a mesterséges, de az emberitől immáron megkülönböztethetetlen hangok sokaságához. Lassan kezdünk hozzászokni az emberarcúbb MI-khez, hogy a következő lépés, az emberszerű robot már természetesebb legyen. Örök kérdés, hogy ez jó lesz-e nekünk a végén.

A magányosság pusztító trendje

Néha egy-egy popszám tökéletesen leír egy trendet. Ilyen az amerikai synthwave duó, a The Midnight egyik dala, a Nighthawk is. Ebben a...