Hírek a Holnap történt világából, avagy a techcégek gonoszságáról és a vakok gyógyulásáról

Egy tényirodalmi könyv sokkal romlékonyabb, mint egy fikciós mű. Mióta a Holnap történt kéziratát leadtam, árgus szemmel figyelem a híreket: vajon a könyvben tett megállapításokhoz képest hova tartunk?

Összegyűjtöttem pár – főként angol nyelvű – friss cikket, amelyek a könyvem egyes fejezeteihez kapcsolódnak.

In medias res módon kijelenthető: a Google, az Amazon, a Facebook és a Twitter gonoszak. Azt ugyan nem értem, Mitch Feierstein írásából – amely az elszabadult, a demokráciára nézve veszélyt jelentő gigászok darabokra törését, megregulázását sürgeti – hogyan maradt ki az Amazon, de a Twitter beemelése a sorba kakukktojás. A csiripelős közösségi média ismertségét mostanában leginkább az amerikai elnök bohókás bejegyzései pörgetik, nem pedig a felhasználószám exponenciális emelkedése vagy a hatalmas reklámbevételek (jelenleg mindkettőt nyúlja a Facebook). A Facebookra most amúgy is illik ferde szemmel nézni: nemcsak azért, mert úgy tűnik, hogy Victor Frankensteinként ők sem tudják kontroll alatt tartani a Teremtményüket, hanem azért is, mert kitűnően kémkednek utánunk – például olyan adatokból, hogy mennyire poros a mobilkameránk lencséje.

Az apokalipszis négy lovasaként látja Scott Galloway, a New York Egyetem professzora az Amazon-Google-Facebook-Apple négyesét is (Bill Gates, az egykori bástya elvtárs már elveszítette erejét, csak jótékonykodik a szentem). Galloway új könyve szerint e nagyra nőtt behemótok egészségtelenül nagy befolyással bírnak, és ami még fontosabb: korlátozzák a piaci versenyt, ezáltal a kapitalizmus működését is. A megoldás nála is a feldarabolás. Érdekes, ahogy írja, a Microsoft egykori megszelídítése teremtette meg a későbbi konkurenciát a ’90-es években megjelenő, akkor még megmosolyogtató techcégek képében.

De a törpök techcégek élete nemcsak játék és mese és éves jelentés, ahogy a New York Times kolumnistája megjegyzi, hiszen például kiapadhatatlan erszényük ellenére a Nagy Négyes a szórakoztatóiparban még csak csetlik-botlik. Egy 2013-as írás szerint pedig a Facebook-korszaknak ugyanúgy vége lesz, mint a mozgalmaknak. Ettől egyelőre még messze vagyunk, de én is úgy vélem, hogy nincs már távol az az idő, amikor a Facebookra csak úgy fogunk emlékezni: ó, az aaaaaannyira 2010-es volt!

Könyvemben a Nagy Testvér Rt. fejezet foglalkozik a Microsofttal kibővített ötössel. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a jövőt befolyásoló egyik fontos tényező, a kormányzati (és összeurópai) szabályozás gátat fog vetni a terjeszkedésnek és a túlhatalomnak – legalábbis a Facebook esetében. Az Alphabet (a Google anyacége) már nehezebb dió: senkinek nincs annyi adata, mint nekik. Egy hasonló céget felépíteni rendkívül nehéz, ráadásul a keresés a facebookozással szemben nem lesz ciki jelenség. A Google-nak mint terméknek nincs valós alternatívája, a többiekének van. (Az Apple a könyvemben megjósolt termékdiverzivitás nélkül súlyos gondoknak néz elébe – erre utal például az iPhone X gyártásának megfelezése is.) Az Amazon nagyon izgalmas vállalat, a Holnap történtben bemutatott koncepcióboltjának, az Amzon Go-nak most indult a bétatesztelése, ami átalakíthatja a vásárlási folyamatokat, és még könnyebbé teheti a pénzköltést.

Békésebb vizekre evezve a transzhumanizmussal kapcsolatos hírekből szemezgethetünk. Minden interjúmban kihangsúlyozom, hogy bár a könyvem egyedi, de a transzhumanizmus az a tartalmi része, ami kiemelkedik, mert magyarul nem nagyon írtak/írnak róla. Szerencsére a hírek igazolják, hogy jó lóra tettem, amikor belevágtam annak a Több mint emberi című fejezetnek a megírásába. A Singularityhub cikke felsorolja, hogy mi mindent leszünk képesek meggyógyítani a transzhumanista álmok egyik kitüntetett technológiájával, a génszerkesztéssel: leukémiát, többféle daganatos betegséget, vakságot, gerinc eredetű izomsorvadást, halláskárosodást. Apropó: a vakság gyógyítása jelenleg óriási kihívás. Amikor akár az őssejtekkel, akár a génszerkesztéssel elkezdjük gyógyítani ezt az igen komplex szervünket érintő bajt, tele lesznek a csatornák és a net az először látó emberekről készült videókkal. Szívfacsaró látvány lesz, és elképesztő történetek születnek olyan emberekről, akik hirtelen elkezdik máshogy érzékelni a valóságot.

Interjú Baranyai (b) Andrással, könyvem borítótervezőjével

Évekkel ezelőtt az Európa Könyvkiadó kitűnő borítótervezője, a már-már legendás Gerhes Gábor említett meg téged egy interjúban. Hogyan keveredtél a borítótervezéshez?

Ez két szálon történt. Az egyik, hogy még hallgató voltam a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, amikor az ottani művészetelmélet-tanárom, Tillman J. A. kért meg az akkoriban megjelenő könyvéhez (A ladomi lelet) a borító megtervezésére. Ez úgy 2003 környékén lehetett. Ennek a kötetnek a Palatinus volt a kiadója, amely aztán további munkákat is rám bízott. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, ennek volt a következménye, hogy aztán évekkel később, 2008 táján a Magvető kiadó is megkeresett néhány új könyvéhez. A másik szál, hogy ekkoriban a Roham magazinnak is illusztráltam, és az Európa Könyvkiadó művészeti vezetője, az említett  Gerhes Gábor felfigyelt a magazinban dolgozó grafikusokra, és mások mellett engem is felkért néhány borító megtervezésére!

Mit szeretsz a borítótervezésben?

Talán azt, hogy a képalkotás, az esztétika összekapcsolódik egy intellektuális munkával illetve egy tartalmi közléssel, így a munkafolyamat egy izgalmas kaland nekem a tervezőnek. Ha kevés az idő, akkor is valamennyire bele kell merülnöm a könyv témájába, vagy ha szépirodalomról van szó, a hangulatába. Az is egy klassz dolog, hogy a munkád része, hogy könyvet olvasol. Ha van rá lehetőség, akkor végigolvasom az egészet.

Milyen szerinted a jó borító?

Közöl a könyvről valamit egy karakteres, stílusos vizuális nyelven. A borító az első benyomás, rajta keresztül kommunikál a tartalom. Értelemszerű, hogy ez ragadja meg először az olvasót, de az is fontos szerintem, hogy a könyv elolvasása után is adjon egy plusz élményt. Hiszen másképp nézünk egy a könyv által ihletett borítóra annak elolvasása előtt és után.

Hogyan kezdtél neki a Holnap történt borítójához, miből indultál ki?

Mivel a borítótervezés, magával a könyv formálódásával egy időben zajlott, nem állt rendelkezésemre egy végleges kézirat -- ami ebben az esetben előnye a könyvnek, mert utólag elolvasva azt látom, hogy nagyon friss és naprakész munka --  ezért alaposan kikérdeztem a könyv felelős szerkesztőjét, Koncz Gábort, hogy képet kapjak a Holnap történt témáiról, koncepciójáról. Ezek alapján hamar kialakult bennem az az elképzelés, hogy valamiféleképpen sűrítsük egy képbe a pozitív és negatív jövőképeket. Így jött létre ez a tükörkép-koncepció az optimista és pesszimista kimenettel, ami a jövőről való gondolkodásban elválaszthatatlan egymástól. Fontosnak tartom egy ilyen jellegű könyv borítójának esetében, hogy informatív legyen, ezért szerettem volna, hogy jelezzük – ha csak ikonokkal is – a könyv témáit.

Nekem nagyon tetszik ez a retrofuturizmus – vagy csak én látom ilyennek a borítót?

Ha akarom, ha nem, a futurista témájú munkáimon valamiért átszűrődik a retró, szóval egyetértek a megállapításoddal. Valószínűleg a gyerekkori filmélmények és játékok hatása a nyolcvanas évekből, amitől nem tudok leszakadni.

Mi jelentette a nehézséget a munka során?

Ahogy említettem, nem volt végleges kéziratom, volt bennem egy félsz, hogy mellényúlok a fent említett tartalmi és formai összhangban. Ezért, mivel te és a kiadó láttatok rá teljesen a könyv és a borító formálódására, rátok bíztam magam, és arra, hogy jelzitek, ha nem megfelelő irányba viszem el a grafikát.

Milyen programokat, technikákat használtál?

Vektorgrafikus programokat, elsősorban Adobe Illustratort. Emellet pár elemet Adobe Draw-ban rajzoltam, ami az Ipad Pro egy rajzolós applikációja. 

A Holnap történt melyik fejezetét találtad saját magad számára a legérdekesebbnek?

Kettőt is mondanék! A Nagy Testvér Rt. A – Egy cég mindenek felett c. fejezetet, azért, mert már ebben a jövőben élünk és a technológiával kapcsolatos napi dilemmáinkat boncolgatja. A másik a transzhumanizmusról szóló fejezet, ami egy csomó morális és filozófiai kérdést vet fel.

Alexa, még több kényelmet kérek!

Az Amazon Echo okos hangszóró amerikai piaci részesedése 2017 szeptemberében több mint 70% volt, az ünnepek alatt pedig – a cég sajtóközleménye szerint – több tízmilliónyi, az Alexa nevű mesterséges intelligenciájába (MI) bekötött készüléket adtak el.

Mi a csuda történik az USA-ban?

Egy újabb technológiai forradalom küszöbén állunk – ennek jelei egyelőre leginkább Észak-Amerikában és Ázsiában (Kínában) látszanak. Ez a megokosodott otthonok korszaka, a hangvezérelt eszközök által még inkább kényelemhez szoktatott emberiség közeljövője. Az Alexa az a MI, amely lejátssza a kedvenc dalodat, megmondja a várható időjárást, értesít, figyelmeztet, beállítja a lakás hőmérsékletét és fényviszonyait. Egy digitális, testetlen lakáj.

Tulajdonképpen most nem az a kérdés, hogy mikor fognak a gépek nekünk parancsolni, hanem hogy mi mit fogunk holnap és azután parancsolni a gépeknek.

Az Alexa és versenytársai, a Google Assistant (és a versenyben alaposan lemaradt Siri) utáni érdeklődés több jelentős változást hozhat a közeljövőben:

• Az eddigi trendekkel, ami a képeket favorizálta a kommunikációban, a hang kerül előtérbe.
• A hang alapú vezérlés lesz az okos otthonok működtetésének alapja.
• Az Alexa és a Google Assistants platformmá lépnek elő: már most is alkalmazások ezreit írják rájuk.
• A márkáknak új utakat kell találniuk, hogy az új eszközökön elérjék a fogyasztókat. Más logika, más tartalom kell, hiszen itt hangokról van szó. A rádióreklámok veteránjainak aranykorszaka következhet el.
• A biztonsági kérdések előtérbe kerülnek, de ismét a magánélet rovására. Olyan beépített algoritmusok várhatóak, amelyek például riasztják a járőröket, ha arra lehet következtetni, hogy az Alexa által „lehallgatott” otthonban életveszélyes cselekmények történnek. Ilyen lehet például a családon belüli erőszak kérdése. De mi van akkor, ha Alexa téved?
• A meghackelt hangszórók ideális propagandaeszközök lehetnek. A hang meghackelését talán még nehezebb lesz észrevenni, mint egy feltört weboldalt.
• Az embereknek el kell fogadniuk, hogy egy mesterséges intelligenciával ellátott mikrofon mellett élnek. (Kérdés, hogy mi marad így a zárt mikroközösségből, amit otthonnak nevezünk? A könyvek és az újságok más gondolatokat hoztak az otthonba, a rádió hangokat, a televízió emellé képeket, az internet pedig a világot annak minden zajával együtt.)
• Végeredményben a Google és a Facebook harcába, amely a digitális hirdetésért zajlik, harmadikként belép komoly versenyzőként az Amazon is.
• Mi, emberek pedig hozzászokunk a mesterséges, de az emberitől immáron megkülönböztethetetlen hangok sokaságához. Lassan kezdünk hozzászokni az emberarcúbb MI-khez, hogy a következő lépés, az emberszerű robot már természetesebb legyen. Örök kérdés, hogy ez jó lesz-e nekünk a végén.