Luther Márton nélkül nincs iPhone X

A jövőkutatás legtöbbször a látóhatár szélén megjelenő eseményekre, jelenségekre figyel. Az egyes emberek sokszor kívül esnek a látókörén, mert előre nehéz megmondani, hogy egy-egy személy vajon mennyire lesz jelentős hatással a távolabbi jövőre. A science fictionben ez pont másképp működik: az Öszvér nevű mentális szuperember az 1953-as Második Alapítvány című Isaac Asimov-regényben például egyedül majdnem megsemmisíti a grandiózus tervet, a racionálisan átgondolt és sok ember munkájaként működő rejtőző Alapítványt.

A reformáció 500. évfordulóján érdemes csak egy példával szemléltetni, hogy a jövőt hogyan tudja egyetlen ember megváltoztatni, és az általa létrehozott változások hullámai milyen messzire érnek. Csak egy példával: az iPhone X nem valósulhatott volna meg a hirtelen haragú ágostonrendi szerzetes 1517-ben elindított mozgalma nélkül. Az események laza láncolata a következő:

Luther Márton nélkül nincs reformáció.

Reformáció nélkül nincs protestantizmus Angliában sem.

Az angol protestantizmus nélkül nincsenek puritánok.

A puritánoknak a későbbi Egyesült Államokba menekülése nélkül nem lenne ugyanaz az USA. Meghatározó mértékben a puritánok által "meghonosított" protestáns etikára, a szorgalomra, a kemény munkára és a profitra alapozott életfelfogás alakította ki a ma már egyetlen szuperhatalom arculatát.

Ha nincs a sikeres és ezért vonzó USA, a szíriai Abdulfattah Jandali, vagyis Steve Jobs biológiai apja aligha választotta volna a Wisconsini Egyetemet, hogy ott folytassa tanulmányait.

Steve Jobs nevelőszülei: egy protestáns apa és egy Örményországból származó emigráns anya.

Szorgalom, kemény munka, vagyis a protestáns etika gyakorlati megvalósítása nélkül Steve Jobs nem mutathatta volna be az iPhone-t 2007-ben.

Az iPhone kellett ahhoz, hogy az Apple a világ legértékesebb cége lehessen, és előrukkolhasson a legújabb készülékével, ami az iPhone X – még ha az nem is lesz akkora durranás.

A Lutherhez hasonló, rendszerből kilógó, mindennel szembemenő, szabálytalan emberekkel a jövőkutatás nem tud mit kezdeni, pedig ők változtatják meg a világot. 

10 dolog, amire első könyvem megírása közben jöttem rá

1. Egy könyv megírása maratonfutás egy olyasvalakinek, aki eddig legfeljebb 1-2 szigetkört teljesített.
2. A “Kill your darling” tanács pontos és szívszaggató: amikor annyira ragaszkodnál ahhoz az izgalmasan megírt részhez, kiderül, hogy nem illik bele a koncepcióba, és csak gyengíti a szöveget. Ekkor jön Delete, a karaktergyilkos.
3. A szerkesztő jéghideg észrevételeiben ott az együttérző segítségnyújtás. A kérges szív mögött egy Word-dokumentumot készséggel meggyalázó, felkészült, racionális szakember rejtőzik.
4. A kézirat csinosításának sosincs vége, de a leadási határidő kirántja a kezed alól a billentyűzetet.
5. A jövőről írni azért nehéz, mert egyikünk sem járt még ott.
6. A könyvírás felénél rájössz, hogy reménytelenül embert próbáló munkát vettél a nyakadba.
7. Saját könyvnek címet adni valamilyen rejtélyes okból maga a lehetetlen küldetés: annyira belebonyolódtál már, hogynem tudod helikopternézetből, kívülről szemlélni.
8. Amikor azt hiszed, hogy már a célban állsz,  akkor jössz rá remegő lábakkal, hogy a maratonból még úgy 10-12 kilométer még hátravan.
9. Folyamatosan azon aggódsz, hogy valaki kijön egy ugyanolyan könyvvel.
10. Az egyik legfantasztikusabb érzés lesz, amikor a kezedben tartod az első könyvedet (“gratulálunk, 248 oldal, egészséges, és még a borítója is szép. Írója, kiadója jól van, és köszöni a gratulációkat”).