Egy rendkívül fontos fordulóponthoz kezd érkezni az
informatikai világ. Mivel az informatika az alapja a jövőt működtető
rendszereknek, így bátran állítható, hogy nagyjából most dől el a jövő.
Egy látszólag jelentékeny, belső, céges ügy az egyik
katalizátor. 2017 július 17-én, a Google egyik mérnökének, James Damorenak egy
többoldalas belső feljegyzése látott napvilágot. (Barta Jánosnak, a PC Guru
munkatársának köszönhetően az írás magyarul
is olvasható.) A Google ideológiai visszhangkamrájáról szóló gondolatok
végkövetkeztetése, hogy a Google politikailag, ideológiailag és gondolatilag
részrehajló, elfogult. Ennek egyenes következménye, hogy a hivatalos álláspont
nem kérdőjelezhető meg, ezért egy ideológiai, zárt visszhangkamra alakult ki a
Googleban. Nincsenek viták, és Damore a hivatalos álláspont
megkérdőjelezéseként egy fontos példával foglalkozik: a nők és férfiak közötti
munkahelyi egyenlőség kérdésével. Érdekes, hogy nem a céges, üzleti irányt,
hanem a belső, munkatársi viszonyokat kritizálja.
A fiatal mérnök állításaira pro és kontra találhatunk
érveket a neten. Itt most az az érdekes jelenség, hogy egy vállalat, amelynek
globális a működése, elméletileg sokféle gondolkodású embert alkalmaz és
különféle embereknek értékesíti a termékeit, látszólag mégis inkább egy irányba
húz.
Az USA-ban, amely világnézetileg sokkal inkább polarizált,
mint a magyar társadalom, a nagy techcégeket egyre többen vélik elfogultnak,
melynek néhány jele: az Amazon igazgatója, Jeff Bezos megvette a Trumppal
szemben igencsak kritikus Washington Postot, a Facebooknál kiderült, hogy a
választás idején manipulálták az algoritmust a demokraták javára, az Apple
letiltott a szexuális kisebbségi jogokkal ambivalens alkalmazásokat, Hillary
Clinton kampánystábjában pedig a techvilág neves cégeitől érkezett emberek
dolgoztak.
A fagyi viszont visszanyalni készül. A Google gigantikus,
Európai Bizottságtól kapott büntetése kapcsán egyre gyakrabban pedzegetik a
Google, a Facebook és az Amazon, vagyis digitális életünk legmeghatározóbb
vállalatainak a monopóliumát, pontosabban az azzal való visszaélést. Ha a
mostani amerikai kormányzat beleáll, akár úgy is járhatnak ezek az
órisávállalatok, mint egykor a Microsoft, amely elvesztette monopóliumát a
böngészők piacán. A folyamatot felgyorsíthatja, hogy az amerikai tüntetések
eredményeképp több neonácinak és szimpatizánsnak tartott digitális tartalom
vált elérhetetlenné, vagy nehezebben megtalálhatóvá. Az amerikai konzervatív
táborban sokan már most apokaliptikus képet festenek arról, hogy vajon hol áll
meg a cenzúrának tartott gyakorlat, mi lesz a nagy purgálás vége. Ebben a
felfokozott helyzetben az érintett cégek már nem tudnak, és nem is akarnak
semleges álláspontra helyezkedni.
És megérkeztünk a probléma gyökeréig: létezik-e egységes világnézet,
amelyet minden, a nagy ötök (Alphabet, Facebook, Apple, Microsoft, Amazon)
szolgáltatásait használónak el kell fogadnia? Ki állapítja meg, hogy mi a
gyűlöletbeszéd, hol vannak a határok? Lehet-e értéksemleges egy cég, amely
mindenkinek szolgáltat, vagy joga van-e kitiltani a szolgáltatásából a vele
ellentétes nézeteket vallókat? A Google-féle Ne légy gonosz! mantrában vajon mi a gonoszság definíciója? Ha a
világban az emberek világnézete, értékválasztása annyira sokszínű, akkor ezt a
tényt vajon egy profitorientált cégnek érdemes-e követnie? Látszólag egyszerű a
helyzet, hiszen a kapitalizmusban a fogyasztók döntenek – de vajon
megkerülhető-e a a Facebook Ad vagy az AdSense? Meg tudunk-e lenni az Android
vagy az Apple telefonjai és rendszerei nélkül? Ők mondják-e meg, mi a helyes,
társadalmilag elfogadható nézet, vagy teljes szólásszabadság van, amelybe a
legszélsőségesebb nézet is teret kaphat?
Ha minden ugyanígy megy tovább, az internet tovább hasad. Már
most létezik az Infogalactic, amely a szerintük elfogult Wikipedia
versenytársa; már használható a Gab, amely alapítója szerint a Facebook és a
Twitter állítólagos baloldali-liberális elfogultságát és gyakorlatát igyekszik
ellensúlyozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése