Koreától félni kell

A mostani amerikai-észak-koreai kardcsörtetés idején sok állítás elhangzik. Futurológiai szempontból azonban van két tényező, amit érdemes megfontolni, ha az események kimenetelét latolgatjuk.

Az első az USA pozíciója. A hidegháború után egyetlen szuperhatalom maradt a Földön, és ezt a státuszt egyelőre sem az inkább jól kommunikáló Oroszország, sem a hatalmas belső (ingatlanpiaci és demográfiai) bajok előtt álló Kína sem befolyásolja. A világelső ország egyik ismérve, hogy senki sem mer vele ujjat húzni. Még a térkép is az USA-nak kedvez: csak két, egy baráti, kicsi, és egy kaotikusabb, nagyobb, de sokkal gyengébb és tőle jelentősen függő ország határolja. Területét két óceán választja el a többi, messzebb fekvő földrésztől. Csak távolról lehetne rá csapást mérni, de nincs realitása, hogy az atomklub tagjai közül bárki belevágna egy ilyen akcióba.

Ebbe a realitásba rondított bele Észak-Korea. Nemcsak hogy megfenyegette az USA-t, de demonstrálta is, hogy valószínűleg képes lenne atomtámadást végrehajtani az Egyesült Államok ellen. Ez az, amit nem hagyhatnak Washingtonban szó nélkül, mert precedenst teremthet, és ami még fontosabb: az Amerika utáni-nélküli világrendet vetítheti előre, amelyre igazából nem vagyunk felkészülve. Egy olyan világot, ahol a globális technológia és a tömegkultúra nem amerikai orientáltságú, hanem több irányból jön.

A másik jövőbe mutató tényező, hogy a két Korea egyesülése nem húzható évszázadokig. A diktatúrák nem tartósak, egy utódlási harc, egy nem várt belső helyzet, katasztrófa, a külső feltételek változása (például egy magával foglalkozó Kína) vagy a nem fenntartható gazdasági helyzet elkerülhetetlenné teszi az ilyen rezsimek bukását. Akkor pedig ott lesz Dél-Korea, hogy az 1953-ban kettészakított félszigetet egyesítse.

Az egyesült Korea nem fog tetszeni Kínának (hiszen határain amerikai csapatok fognak állomásozni, és erről a helyről szárazföldi invázió indítható ellene), de a világ is fel fogja kapni a fejét. Az egyesített Korea – szakértők szerint több száz milliárd, esetleg több trillió dollár árán – az egyik ipari nagyhatalommá, egy csaknem 80 milliós regionális hatalommá válik, amely alaposan fel fogja forgatni a több mint fél évszázados status quo-t. Dél-Korea évtizedek alatt lett a Samsung, a KIA, a K-pop globális hatású országa. Vajon mire lenne képes akkor, ha visszakapná teljes területét, olcsó munkásokat, nemzeti identitása megerősödne, az északiakat integrálná (a menekültek számára már most is létező intézményrendszerrel)? Ezt Kína nem hagyhatja.

Két Koreától félnek tehát most: az egyik oldalon egy teljességgel kiszámíthatatlan Északtól, a másik oldalon pedig egy egyesült, jelentős országtól.