2019. március 10., vasárnap

A nagy, kollektív elbutulásunk története és következményei

Miért van sok embernek olyan érzése, hogy buta emberekkel van körülvéve? Ez vajon csak egy rossz érzés a Facebookon elénk táruló álhírek, tudománytalan nézetek és összeesküvés-elméletek miatt, vagy van alapja?

Igen: a statisztika szerint az emberiség - legalábbis egy jól körülhatárolható, nyugat-európai része - egyre rosszabbul szerepel az IQ-tesztekben. A rossz hír alapja a norvég hadseregben kötelezően elvégzett IQ-vizsgálat: eszerint 1970 és 2009 között generációnként (nagyjából 25 évenként) 7 ponttal csökkent az eredmény.
A 730 000 teszt egyértelműen mutatja ezt a tendenciát. Mielőtt bárkit elöntete a nemzeti büszkeség, hozzá kell tenni, hogy hasonló eredményekről számoltak be kutatók az Egyesült Királyságból, Dániából és Finnországból is. Nincs okunk azt feltételezni - különösen olyan jelenségek, mint például a laposföldesek konferenciája után - hogy ez a jelenség csak egy térségre koncentrálódna.

Az olvasás területén bekövetkezett változások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A neurotudománnyal foglalkozók nem olyan régóta ismerik a "skimming read" fogalmát, azaz egy adott szöveget csak felületesen olvasunk el, az első szavakat, átfutjuk, fontosnak tartott hívószavakat keres a szemünk. Ez merőben eltérő olvasási stratégia, messzemenő következményekkel: az elmélyült olvasás megszűnik, az olvasó nem merül el a részletekben, például egy regény háttérvilágában és a szereplők motivációiban. Ez egyértelműen az internetes információfogyasztás velejárója, vagyis a rövidebb szövegek befogadásának normája, a Facebook "pörgetése", releváns/hasznos hírek után kutatva.
Sokan azt gondolták - én már akkor utópisztikusnak gondoltam, mivel egy jelenségről és nem trendről volt szó - hogy majd a J. K. Rowling-regények hatására a fiatalok megszeretik az olvasást. De a statisztika mást mutat: az (amerikai) fiatalok egyre nagyobb százaléka állítja, hogy egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet. A könyvek, különösen a hosszabb könyvek elengedhetetlenek a következő generáció kutatóinak, tudósainak képzésében; a kvantummechanikát, a biofizikát vagy a középkori magyar irodalom összefüggéseit nem lehet Instagram-posztokból elsajátítani. Az értelmiségi lét hagyományosan az olvasás, hallgatás/gondolkodás/elmélyülés, szintézisképzés (és az ezután következő publikáció, előadás, vita) köré épül.

Az IQ csökkenése és a hosszabb szövegek olvasásának visszaszorulása mellett még egy riasztó jelenségre is felfigyeltek a szakemberek. 2000-ben még átlagosan 12 másodpercig figyeltünk egy dologra, míg ez a szám 2015-re 8 és fél másodpercre csökkent. Az internet (e-mail, közösségi média, weboldalak), az összeköttetés zsarnokságát jelentő eszközök (szélessávú mobilnet, okosóra) információk özönével bombáz minket. Egy ilyen világban egyre nehezebb a koncentráció.



Mit vetít ez elő a társadalomban?


  • a politikai kommunikáció egyre kisebb, leginkább ösztönökre és kevésbé az intellektusra ható üzenetekkel fog dolgozni. Mivel az emberiség egyre pontosabban szegmentálható mikro-célcsoportokra (a folyamat legvégén az egyes emberre), ezért az alapérzések maradnak a végén, abból is a gyűlölet vagy a rajongás, mint a legegyszerűbben előállítható reakció.
  • a reklámban a hirdetőknek kisebb terjedelmű üzeneteket kell megfogalmazniuk és célba juttatnuk, ráadásul ezerféle helyen és most még elképzelhetetlen alakban (pl. milyen lesz egy AR-reklámkampány?). Még jobban felértékelődik a szórakoztatóipari termékek, pl. a tévésorozatok és a termékek együttműködése.
  • félek, hogy a regények korának a végéhez közeledünk. A regényeknek amúgy is a filmekkel és a videojátékokkal kell versenyezniük, tehát el kell lesni a titkukat: a látványosságot, a vizualitást, az akcióleírásokat. Ez megfigyelhető az utóbbi két évtized magaskultúrájában, amely egyre több elemet kezd használni a korábban lenézett zsánerekből (krimi, horror, sci-fi, pornó).
  • a demokrácia a tömegek választása; ha tömegszinten butul az emberiség, akkor a választása is egyre butább lesz, tehát az országok vezetői sem a meritokráciát képezik le.
  • a széteső figyelmet a cégeknek be kell építeniük a munkakultúrájukba: el kell fogadniuk a HR-eseknek, hogy alacsonyabbra kénytelenek tenni a lécet (ráadásul egyre kisebb korcsoportból meríthetnek); a "gondolkodósabb" munkákra vagy házon belül kell a digitális képernyőkultúrával kevésbé fertőzött munkatársakat találni (baby boomereket?), vagy cégen kívül lesznek ilyen emberek és vállalkozások.
  • ellentrendként lesznek olyan társaságok, szervezetek és intézmények, amelyek az elbutulás ellen tevékenykednek (digitális detoxikáló helyek, könyvklubok).

Olvassunk sokat!








2019. február 5., kedd

A világközösség 15 éve



2019. február 4-én lett 15 éves a világ kedvenc közösségimédia-oldala. A Facebook még mindig csak tinédzserkorban jár, de a Facebook mint jelenség máris figyelemreméltó hatással büszkélkedhet.

  • Naponta 1,5 milliárd ember használja, és ez a szám fokozatosan nő. Megvalósult egy globális, digitális ország, amelyben számtalan etnikum, vallás és életmód találkozik. A közös pont, hogy az ország alattvalói elfogadták az ország szabályait, törvényeit és alkotmányát („adatért ingyen van”).
  • Nincs igazi, komolyan vehető versenytársa. Amikor arra várnak elemzők, hogy majd a botrányok, a folyamatos adattal történő visszaélések hatására átpártolnak a felhasználók, akkor kijózanítóak az adatok: nincs nagy elvándorlás. Egyrészt a facebookozás mindennapi szokás, amelyet nehéz abbahagyni, másrészt nincs másik, ennyire népszerű felület.

A Facebook története valójában egy nagyon szomorú esettanulmány. A korai, grafikus megjelenítést kapott, nyílt internet gazdasági modellje mindent eldöntött. 1993 óta lényegében két modell verseng: vagy fizetünk a tartalmakért, és akkor nem kapunk reklámot, és/vagy reklámok tartják el ezt is, ahogy előtte a többi tömegmédiumot (kombinálva az előfizetéses rendszerrel).
Az interneten már 1994-ben megjelent a világ első bannere, a kérdés tehát szinte a legelején eldőlt. 

A világ legelső bannere 1994-ből.


Kevesen kiáltottak még Orwellt, de a megfigyelésre épített informatikai rendszer lett a kommerciális internet alapja. A Google kereső 1998-as és a Facebook 2004-es megjelenése nem változtatott ezen, legfeljebb a módszerek finomodnak – és minden egyes másodperccel nő az adatmennyiség, amelyet ezek a behemótok lenyelnek.

A Facebook újdonsága a megfigyelés természetében és mélységében keresendő. A kapcsolatok, a kinyilvánított érdeklődések (lájkok) és ellenszenvek bájtjai soha nem látott finomsággal írták körül, milyen emberek is vagyunk. Zuckerberg kreatúrája ebben a tekintetben – bármennyire is nagy – nem mondható végleges eszköznek, már ami a megfigyelést illeti.



Még előtte állunk az igazi információbegyűjtő rendszereknek: az életünk minden pontján és helyszínén kényelmet ígérő szenzoros megoldásoknak, az okos- előtaggal felruházható eszközöknek, az Internet of Things architektúrának, és végső soron az emberi testben bevethető nanorobotoknak és egyéb intelligens egészségügyi gépezeteknek.

A Facebook megváltoztatta, hogyan kommunikálunk, vitatkozunk, nyilvánítunk elégedettséget, választunk politikai pártot, de legfőképpen véglegesen hozzászoktatott minket: nem vagyunk egyedül a neten, és hogy ezzel nincs semmi baj. Hozzászoktatott, hogy egyre többet tudnak rólunk – és mivel cserébe szórakozást kínált, nem is érdekelt minket nagyon ez az alku. Talán ez az igazi öröksége, ha ilyenről ugyan lehet beszélni egy ilyen fiatal, és egyre erősödő platform esetében.

Innen nézve az internet megreformálása, más alapra helyezése sziszifuszi, kilátástalan feladatnak tűnik.

2018. december 28., péntek

12, azaz egy tucatnyi trend 2019-re



 1. A #MeToo mozgalom kiterjedése, folytatása, következményei



HarveyWeinstein zaklatási botránya végre felhívta a figyelmet arra, hogy a bolygó egyik fele fizikálisan, mentálisan és lelkileg sokszor kiszolgáltatva érzi magát. Itthon az Operettszínház egykori vezetője és Márton László színházvezető bukott bele az ügyekbe (bár ez utóbbi nemteljes bukás). 2019-ben a munkahelyek még többet fognak tenni, hogy a cégen belüli, addig elnézett viselkedésbeli problémákat megoldják. A trend több területet is érint:
  • A cégek, márkák hírnevét erőteljesen befolyásolni fogja, hogyan bánnak a női alkalmazottakkal. Egy-egy mobilkamerás felvétel pokolba taszíthatja a cégeket.
  • Ki fog alakulni egy – talán digitális alapú – megegyezéskultúra, ami később megelőzheti a vádolást és a közösségi média legtöbbször idő előtti ítélethozatalát.
  • A hímsovinizmus szavakban, és sajnos tettel is vissza fog vágni: a nőkre sok helyen gyanakvóan fognak nézni, és a velük való kapcsolatot (még szavakban is) a minimálisra fogják csökkenteni. A céges buliknak csökkenni fog az „ereszd el a hajam!” típusú jellegzetessége.

2. Facebook a pácban



A legnagyobb közösségi oldal hatása és befolyása felmérhetetlen: havi több mint kétmilliárd aktív felhasználóval egy külön országot képvisel a Földön. Mivel a Facebook Ország a legnépesebb, ezért a működtetőinek egyre nagyobb a felelőssége. Úgy tűnik, hogy 2018 nem Mark Zuckerberg cégének éve volt – legalábbis ami az állítólagos oroszhackerkedést, a CambridgeAnalytica botrányát vagy a felhasználók tudta nélküli adatátadást illeti – és a tendencia csak folytatódni fog.
  • Lesznek még adatszivárgások, és a Sharyl Sandberg által (sokak szerint rosszul) működtetett cég egyéb viselt dolgairól is egyre többet fogunk megtudni. Ahogy Európában már látható, a megrendült bizalom és a demográfia nem kedvez a Facebooknak – nagy szerencséjére még a horizonton sincs az igazi versenytársa. Ennek ellenére csökkeni fog a felhasználói aktivitás, különösen Nyugat-Európában és az USA-ban.
  • A politikai marketing még jobban felfedezi a Facebookban rejlő lehetőségeket. (Minél régebbi egy rendszer, minél inkább kiismerhető, annál jobban rájönnek a használói, hogyan lehet belőle többet kihozni.) A Facebooknak valamit mondania kell a jövőjére nézve, és egyszerre kedveskedni a hirdetőknek és az ingyenes felhasználóknak csak bonyolítja a helyzetét.
  • A kínaiak is meg akarják majd hackelni a Facebookot, az oroszokra már jobban odafigyelnek.
  • A Facebook teret veszít digitális reklámban az Amazonnal szemben, amely egyre jobb ajánlatokkal várja a hirdetőket.

3. A blockchain konszolidációjának kezdete


Csúcsok és mélypontok jellemezték a kriptovaluták 2018-as évét. Látszik, hogy a technológia készen van, de az azt működtető rendszer még nem (egészségtelen tulajdonosi szerkezet, bizonytalan árfolyam). 2019-ben egy lépést teszünk afelé, hogy a kriptovaluták a mainstream, nem technológiával főállásban foglalkozó fogyasztók számára is vonzók legyenek. Ennek egyik példája a Portion nevű, globális aukciós kereskedőház, amely a kriptotechnológiát használja katagolizálásra és fizetésre (és a jól védett Telegramot kommunikációra).

4. Az Amazon további emelkedése


Jeff Bezos cége egy igazi kis gömböc: egymás után nyeli be az iparágakat, és ki tudja, mi készül még az Amazon boszorkánykonyháiban. A rendkívül hatékonyan működő vállalat 2019-ben újabb területekre fogja betenni a lábát, miközben hirdetési bevételei folyamatosan nőni fognak. Senki sincs tőlük biztonságban: több mint 70saját márkával támadja a nagy múltú gyártókat. Ami az Amazonnal történik hatással lesz ránk is.

5. 5G


Korábban azt gondoltam, hogy az 5G technológiához még azért évek kellenek, de már elérhető külföldön és tesztelték itthon is, és 2019-ben jön ki az első 5g-képes mobiltelefon. Sok még a bizonytalanság, mert a szolgáltatók részéről ez jelentős beruházás, és a lehetséges előnyök egy része még fikcionális (önvezető járművek, távoperáció). Ismét egy példa arra, hogy az életünkben egy újabb nagy jelentőségű technológiai ugrás előtt állunk, amely nyitánya az igazi okosotthonoknak is, plusz az életünk több szeletét is átalakíthatja.


6. Virtuális személyek és a valóságos emberek együttélése



A másfélmillió Instagram-követőt felmutató Lil Miquela volt az első virtuális influencer a divatvilágban, sőt, azóta szerkesztője lett is a Dazed Beautynak. Az UBS Global Wealth Management Innovation Lab idén mutatta be a „UBSCompanion”-t, a saját virtuális tanácsadóját. A Dr. Daniel Kaltról, saját svájci (ember) főtanácsadójáról megmintázott avatár a tervek szerint az UBS irodáiban „dolgozik” majd, képes szemkontaktusra, és tényleg tanácsadóként dolgozhat majd a jövőben. És hogy hova vezethet mindez? Nézzük csak meg, mit kínál az Irmaz divatügynökség – bármilyen kampányhoz virtuális modelleket. A következmények beláthatatlanok:
  • 2019-ben tovább folytatódik a valóság és a virtualitás összeolvadása, a fake news jelenség ennek csak egy tünete (a valóság nem külső tényező, hanem a fejünkben összeálló észlelés).
  • Ha emberekről mintázunk digitális humánokat – mert ők mégis jobban hasonlítanak az igazi emberekre – kiké lesznek a jogok? Mi történik az „eredeti” ember halála után a virtuális, digitális másolatokkal?
  • Adunk-e jogot a digitális másolatoknak, például a letörölhetetlenség (digitális halhatatlanság) jogát?

7. Kína katonai konfrontációja



Az ázsiai óriás befolyását már az egész világra igyekszik kiterjeszteni. A Szovjetunió bukása óta nem kérdőjelezte meg senki az USA szuperhatalmi dominanciáját – de most Kína épp ezt csinálja. A lakosságát már jó ideje erre készíti fel: a saját gyártású populáris filmjei a kínai erő mítoszát táplálják, és a nézői vevők is erre. De miközben kereskedelmi háborúba keveredik a kiszámíthatatlan Trump elnök Amerikájával – és látszólag veszítenifog ebben – aközben gondjai is gyarapodnak:
  • Nem tudni, hogy az iszlám világ meddig nézi el azokat a rendkívül súlyos jogsértéseket, amelyeket Kína a saját, muszlim ujgur kisebbsége ellen elkövet,
  • Mennyire fog tetszeni a Nyugaton tanuló, az országba visszaérkező fiatalságnak, hogy gyakorlatilag egy egyszemélyi diktatúra felé haladnak,
  • A „kínai álom”, a folyamatos gyarapodás ígérete nem tartható fenn örökké. A friss adatok nem túl rózsás jövőt festenek a kínai gazdaságról, és bár nyilván nem kell temetni, valamit lépnie kell az állami vezetőknek.
  • A dél-kínai tengeren de facto saját támaszpontot építő Kína vagy pénzzel (Fülöp-szigetek), vagy fenyegetéssel próbálja magának megtartani a vitatott területeket.
  • Eközben az ország tovább végzi kiberhadviselését a nyugati célpontok ellen.

A nagy kérdés 2019-re az, hogy bekövetkezik-e az első komolyabb katonai konfrontáció Kína és valamelyik másik ország, mondjuk az USA között? Az előjelei már megvannak. A világgazdaság globális együttműködése, Magyarország szerepe miatt ennek súlyos hatásai lehetnek ránk.

8. A közösségi média semlegessége már csak mítosz lesz


Régi történet, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a közösségi média nem semleges. A Facebook, Twitter, Google a krédójában is inkább az amerikai demokraták világnézetét favorizálja, és amikor választania kell tiltás vagy szólásszabadság között, ez utóbbi mellett dönt. Erre már magyar kormányzati tényezők is hivatkoznak. A következmények 2019-re:
  • Alternatív útvonalakt kell találniuk a közösségi médiából kiszoruló hangoknak, hogy eljussanak az emberekhez. Ez – például a Facebook már meglévő információmonopóliuma miatt – szinte lehetetlen küldetés.
  • A kormányok, különösen a Facebook és a Google hirdetési duopóliumával elégedetlenek különadókat vetnek majd ki az amerikai tech-gigavállalatokra, ami ellenhatást szül (például ilyet).

9. Az USA kettéhasadása gyorsul



Ahogy a könyvemben is megírtam: az USA gyakorlatilag két országra kezd szétszakadni. Mivel ennek alapja nem a nyelv, a fizetőeszköz, hanem ennél sokkal erősebb, mélyebb dolog, a világnézet, ez feloldhatatlannak tűnik rövid távon. Az új elnök szimbolikus lépése a mexikói kerítésépítés lesz: ha megcsinálja, feltehetően újra választást nyer, ha nem, akkor a demokraták győznek. Így vagy úgy, ez az ügy tipikus a kettészakadó ország szempontjából. 2019-ben el kell kezdenie a kerítésépítést.

10. A fenntartható Föld még több védelmezőt kap


Érdekes, de mintha 2018-ban egyre több emberben tudatosulna a globális szemlélet. Vagyis: ugyanazon a bolygónak az utasai vagyunk. Ami itt történik, az a világ másik végén is hatással lesz az ott élőkre. Már elkezdődött ennek felismerése, a reakciók 2019-ben is erősödni fognak:
  • Betiltották a plasztik eszközöket az EU-ban, 2020-tól él az új szabály. (Milyen egyszerű lemondani a hétköznapi, mini luxust jelentő szívószálakról, ha átszúrt torkú tengeri madarakról van szó.) A plasztikok helyett új, természet-, ember- és állatbarát anyagok jelenhetnek meg, például a Nautan.
  • Az élelmiszerekben is elmozdulás történt az állattartás és ipari vágóhídok nélküli húsok felé (a hús előállítása ugyanis pazarló víz- és energiaigényes tevékenység). Az Impossible Burger termékei az USA-ban már kaphatók, a San Franciscó-i Just cég pedig gyárilag, állati sejtekből állít elő húst, 2019-ben engedélyt is kaphat a laboratóriumi körülmények között előállított húskészítményeire: csirkére és nemsokára a wagyu húsra is.
  • A szépségiparban – ahogy már egyszer írtam erről – a vízmentes termékek trendje folytatódik. A New York-i Glosslab nevű körömszalon-lánc például vízmentes pedikűrtermékeket kínál.

11. Az űzöttség érzetének megszüntetése mint iparág


Az egyre gyorsuló világban az emberek különböző stratégiákat követve próbálnak normális sebességű életet élni. 2019-ben feltehetően megint csak a változás, a gyorsaság bűvöletében fogunk élni (ld. 5G technológia ígérete), tehát az ellenhatások, az erre épülő ipar is egyre meghatározóbb lesz:
  • Mindenféle Slow- előtaggal ellátott mozgalom.
  • Mobilmentes helyek terjedése, mint turisztikai desztinációk.
  • Mindfulness: minden olyan hely és technológia, ami segít észrevenni a nagy gyorsaságban kihagyott értékeket. Felerősödik a kvázivallásos gyakorlatok (pl. meditáció) vagy a vallásos helyek (pl. templomok) szerepe.
  • A neurotudomány olyan eredményekkel állhat elő, amelyek segítenek a pihenésben, az ellazulásban. Ez a dal például a neuromarketinggel foglalkozó Mindlab kutatása szerint mintegy 65%-kal csökkenti a feszültséget. Ezzel jelenleg ez a világ legrelaxálóbb zenéje:



12. A DNS-re épített iparág felfutása



2019-ben arra számítok, hogy még több betegség genetikai meghatározottságát találják meg. Mindeközben olyan vállalkozások alakulnak meg, amelyek a DNS-re alapoznak. Eddig sem volt ez ismeretlen: a Nestlé Japán DNS-minták és mesterséges intelligencia segítségével kínál személyre szabott élelmiszert, de trendként jelent meg nemrégiben az is, hogy emberek – jellemzően Y-generációhoz tartozók – a DNS-ükben megjelenő származási helyeket látogatják (DNS Travel, van már ilyen ügynökség?) Mindezek 2019-re előrevetítenek pár dolgot:
  • Egyre több lesz a DNS-sel kapcsolatos pozitív hír. Ezért a fogalom az orvosi, tudományos világból megtalálja az útját az átlagemberhez is.
  • Előtérbe fog kerülni a DNS mint adat kérdése: kinek adjuk oda, mennyire adjuk oda, mire lehet felhasználni. Hahó, ebben pénz is van, ahogy egy londoni startup állítja!
  • Az embereknek meg kell barátkozniuk, hogy egy rakás adat található a testünkben, sőt, tulajdonképpen bio-pendriveoknak is tekinthetjük magunkat.
Jó hírekben gazdag 2019-et kívánok minden olvasómnak!

2018. december 23., vasárnap

A szerelmes számítógép és a vécéfotel esete a jövőkutatással

A science fiction filmeket általában nem jövőkutatók írják. Ennek ellenére sztorizgatós, szatirikus vénával megáldott forgatókönyvírók a viccesnek szánt jelenetekkel néha alaposan beletrafálnak egy-egy jövőbeli trendbe. Nemrég két filmet láttam - a másodikat már nem először - és tényleg meglepett, hogy milyen jól megragadtak egy csak manapság láthatóvá váló jelenséget.



Az Első film az Electric Dreams (magyar címe a szörnyen hangzó Komputer-szerelem) 1984-ből, itt az előzetese:



A filmben egy "kompjúter" (Edgar) életre kel, mert kétbalkezes programozója pezsgőt locsol rá. Az események felpörögnek (már amennyire egy ráérős tempójú, romantikus filmben erről szó lehet), és egy furcsa szerelmi történet bontakozik ki a szerelemféltésbe esett otthoni számítógépnek köszönhetően. A film érdekes meglátásai:

  • a számítógép szerelmes lesz a szomszéd lányba, és ellenfelének tekinti ember "gazdáját",
  • korabeli Internet of Things eszközként a "kompjúter" vezérli a programozó lakását,
  • a számítógép képes lesz önállóan komponálni, hogy megnyerje magának a zenész lányt.
Amiről tehát szó volt több mint 30 évvel ezelőtt, az egy általános mesterséges intelligencia, amely egy komplex emberi érzés, a szerelem apropóján érti meg, hogy különbség van közte és teremtője között. Világuralmi törekvés helyett viszont kedves kis véget ér a film. (Közben meghallgathatjuk a Georgio Moroder által írt hangulatos filmzenét is.)
 A kérdés azért ennek ellenére ott marad a nézőben: hogyan, miként fognak látni minket pár évtized múlva a szuperintelligens algoritmusok? Tetszeni fogunk nekik vagy veszélyforrásként tekintenek majd ránk?

A másik sci-fi a Hülyék Paradicsoma című vígjáték. Ebben az emberiség elhülyül, pontosabban az átlag IQ alatti emberek túlszaporodnak, míg az intelligens értelmiségi párok nem vállalnak gyerekeket. Mindezek következtében 2505-ben az Egyesült Államokat hülyék lakják és működtetik, az összeomlás szélére taszítva az emberiséget. A film első percei tökéletesen belövik a mondanivalót és a hangvételt:


A tényleg nagypályás hülyéskedés mellett modern és izgalmas gondolatokat mutat be a film:


  • ha mindig csak arra képezzük az embereket, hogy ikonokat nyomogassanak vagy csak egy részfeladatot lássanak el, senki sem fogja érteni, valójában hogyan is működnek a technológiák (és nem is alkotnak meg összetettebb rendszereket),
  • ha minden házhoz jön, nemhogy a lakásunkat, de még a fotelünket sem hagyjuk el - a filmben ez a bútordarab egybe van építve a vécével, nehogy egy értékes percet is elmulasszon a jövő tévénézője,
  • az extrém, a szubkultúra, az ökörködés a mainstream szórakozás felé tart (mint például a filmbeli Segg című film vetítése).
Itt a kérdés az, hogy a kényelemre törekvés, az ezt kiszolgáló technika és társadalmi hatások szellemileg és testileg tunyává tesznek-e minket? Ha igen, lesz-e ennek messzemenő, évszázadokra kiható következménye?

Science fiction filmeket nem csak azért kell nézni, mert látványosak. Hanem, mert - akár romantikusan, akár térdcsapkodós röhögtetéssel adják is át mondanivalójukat - néhány évtizedre a jövőbe látnak.

Csak oda kell rájuk figyelni.



2018. november 26., hétfő

A Mesterséges Intelligencia Minisztériuma

A cím egy jó kis elbeszélést sejtet. Némi szatirikus megjegyzést, vagy netán rövid science fiction szösszenetet. De nem: amiről írok, az egy várhatóan a nem is túl távoli jövőben megvalósuló intézmény.

A Mesterséges Intelligencia Minisztériuma fogja összefogni mindazokat a kormányzati szabályozásokat, kezdeményezéseket és társadalmi hatástanulmányokat, amelyek az MI elterjedése következtében jelennek meg.
Amikor a hagyományos, már most minisztériumi felügyelet alá rendelt feladatok - mint például a közművek, közlekedés, társadalompolitika - erős mesterséges intelligencia hátteret kapnak, új problémák merülnek fel:


  • milyen algoritmusok jelenhetnek meg egy már hatékonyan működő okosvárosban? (kinek és hogyan lesz joga újabb algoritmust bevinni a rendszerbe?)
  • mennyire adhatják-vehetik a vállalatok az állampolgárok személyes adatait?
  • hol segíthetnek az MI-k a népesedéspolitikában? (állami randi-MI? várható születésszám miatt források automatikus felszabadítása és például óvodai ellátottság növelése egy adott térségben? munkaerőpiaci feladatok kezelése, pl. felvételi ponthatárok algoritmus általi változtatása?)
  • hol állhat meg a szórakoztatóipari túltermelés? (mennyi MI által generált popszám, regény és film készülhet egy adott naptári évben?)

A legszebb az egészben, hogy ez természetesen egy új posztot kíván: egy különleges miniszterét. Új-Zéland állt ahhoz a legközelebb, hogy egy az ország első Műszaki Igazgatóját (CTO) kinevezze. Ez a lépés eddig kimondottan a cégekre volt jellemző, de az egyes országoknak cégekként kell magukra tekinteniük a globális tehetség- és bevételhajszában. Új-Zélandon ez most egyelőre meghiúsult, de azért kíváncsian várom, mikor, hol, és legfőképpen ki kap majd MI tárcát.

Derek Handley, aki majdnem a szigetország első CTO-ja lett

A közeljövő Mesterséges Intelligencia Minisztériuma (MInisztériuma?) várja első vezetőjét.

A nagy, kollektív elbutulásunk története és következményei

Miért van sok embernek olyan érzése, hogy buta emberekkel van körülvéve? Ez vajon csak egy rossz érzés a Facebookon elénk táruló álhírek, t...