2017. szeptember 3., vasárnap

Hogyan ne legyünk gonoszok?


Egy rendkívül fontos fordulóponthoz kezd érkezni az informatikai világ. Mivel az informatika az alapja a jövőt működtető rendszereknek, így bátran állítható, hogy nagyjából most dől el a jövő.

Egy látszólag jelentékeny, belső, céges ügy az egyik katalizátor. 2017 július 17-én, a Google egyik mérnökének, James Damorenak egy többoldalas belső feljegyzése látott napvilágot. (Barta Jánosnak, a PC Guru munkatársának köszönhetően az írás magyarul is olvasható.) A Google ideológiai visszhangkamrájáról szóló gondolatok végkövetkeztetése, hogy a Google politikailag, ideológiailag és gondolatilag részrehajló, elfogult. Ennek egyenes következménye, hogy a hivatalos álláspont nem kérdőjelezhető meg, ezért egy ideológiai, zárt visszhangkamra alakult ki a Googleban. Nincsenek viták, és Damore a hivatalos álláspont megkérdőjelezéseként egy fontos példával foglalkozik: a nők és férfiak közötti munkahelyi egyenlőség kérdésével. Érdekes, hogy nem a céges, üzleti irányt, hanem a belső, munkatársi viszonyokat kritizálja.

A fiatal mérnök állításaira pro és kontra találhatunk érveket a neten. Itt most az az érdekes jelenség, hogy egy vállalat, amelynek globális a működése, elméletileg sokféle gondolkodású embert alkalmaz és különféle embereknek értékesíti a termékeit, látszólag mégis inkább egy irányba húz.

Az USA-ban, amely világnézetileg sokkal inkább polarizált, mint a magyar társadalom, a nagy techcégeket egyre többen vélik elfogultnak, melynek néhány jele: az Amazon igazgatója, Jeff Bezos megvette a Trumppal szemben igencsak kritikus Washington Postot, a Facebooknál kiderült, hogy a választás idején manipulálták az algoritmust a demokraták javára, az Apple letiltott a szexuális kisebbségi jogokkal ambivalens alkalmazásokat, Hillary Clinton kampánystábjában pedig a techvilág neves cégeitől érkezett emberek dolgoztak.

A fagyi viszont visszanyalni készül. A Google gigantikus, Európai Bizottságtól kapott büntetése kapcsán egyre gyakrabban pedzegetik a Google, a Facebook és az Amazon, vagyis digitális életünk legmeghatározóbb vállalatainak a monopóliumát, pontosabban az azzal való visszaélést. Ha a mostani amerikai kormányzat beleáll, akár úgy is járhatnak ezek az órisávállalatok, mint egykor a Microsoft, amely elvesztette monopóliumát a böngészők piacán. A folyamatot felgyorsíthatja, hogy az amerikai tüntetések eredményeképp több neonácinak és szimpatizánsnak tartott digitális tartalom vált elérhetetlenné, vagy nehezebben megtalálhatóvá. Az amerikai konzervatív táborban sokan már most apokaliptikus képet festenek arról, hogy vajon hol áll meg a cenzúrának tartott gyakorlat, mi lesz a nagy purgálás vége. Ebben a felfokozott helyzetben az érintett cégek már nem tudnak, és nem is akarnak semleges álláspontra helyezkedni.

És megérkeztünk a probléma gyökeréig: létezik-e egységes világnézet, amelyet minden, a nagy ötök (Alphabet, Facebook, Apple, Microsoft, Amazon) szolgáltatásait használónak el kell fogadnia? Ki állapítja meg, hogy mi a gyűlöletbeszéd, hol vannak a határok? Lehet-e értéksemleges egy cég, amely mindenkinek szolgáltat, vagy joga van-e kitiltani a szolgáltatásából a vele ellentétes nézeteket vallókat? A Google-féle Ne légy gonosz! mantrában vajon mi a gonoszság definíciója? Ha a világban az emberek világnézete, értékválasztása annyira sokszínű, akkor ezt a tényt vajon egy profitorientált cégnek érdemes-e követnie? Látszólag egyszerű a helyzet, hiszen a kapitalizmusban a fogyasztók döntenek – de vajon megkerülhető-e a a Facebook Ad vagy az AdSense? Meg tudunk-e lenni az Android vagy az Apple telefonjai és rendszerei nélkül? Ők mondják-e meg, mi a helyes, társadalmilag elfogadható nézet, vagy teljes szólásszabadság van, amelybe a legszélsőségesebb nézet is teret kaphat?

Ha minden ugyanígy megy tovább, az internet tovább hasad. Már most létezik az Infogalactic, amely a szerintük elfogult Wikipedia versenytársa; már használható a Gab, amely alapítója szerint a Facebook és a Twitter állítólagos baloldali-liberális elfogultságát és gyakorlatát igyekszik ellensúlyozni.

A jövőben éppen ezért már nem visszhangszobák, hanem visszhangvárosok lesznek, tovább erősítve az elkülönülést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az élet olyan, mint egy forró szél – egy jugoszláv sikersorozatról

Meghalt Ljubisa Szamardzsics. Az X generáció számára ez a magas, vékony színész egy felejthetetlen sorozat különleges figurájaként m...