2018. augusztus 12., vasárnap

Amikor halálod napját pontosan megmondja a program

A Nature egyik partnerfolyóirata, az npj Digital Medicine egy igen figyelemreméltó cikket közölt 2018 májusában. A tanulmány szerzői két amerikai orvosi központ 216 000, legalább 24 órára az adott orvosi centrumába beutalt személy adatait nézték át. Az így begyűjtött adatokat tovább bontották 46 milliárd (!) adatpontra, és "ráengedték" egy mély tanulás (deep learning) algoritmust. A Google által támogatott programban a végén a tudósok pontosabban előrejelezték, mint eddig bármikor a következőket:

  • az adott illető kórházi tartózkodási napjainak számát,
  • és ha várható, kórházi elhalálozásának időpontját.
Természetesen nemes ügyről van szó, hiszen így könnyebben tervezhetőek az egészségügyi intézmények erőforrásai. Ha elképzeljük, hogy ezt a kimenetet összeköthetnénk egy erőforrás-tervező mesterséges intelligenciával, máris optimális helyzet állhat elő a kórházakban.

Az ördög azonban a részletekben lakik. Ez ugyanis csak egy egészségügyi kísérlet, de messzemenő következményei lehetnek. 

Már most is töménytelen adat keletkezik rólunk. Ezek önmagukban szinte értéktelenek, de együtt kezelve megmutatják, valójában milyenek vagyunk: mi érdekel minket, mit teszünk meg az egészségünkért, mennyire kockázatosan élünk, hogyan bánunk a pénzügyeinkkel, milyen emberi kapcsolatokat építünk ki, mennyire vagyunk stabilak a magánéletben és a munkában, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kétfajta veszély leselkedik ránk ennek kapcsán.

Az első, hogy mi lesz, ha a bankunk, biztosítónk, munkaadónk hozzáfér ezekhez az adatokhoz? Disztópia lenne? Az USA-ban a Facebook pont valami hasonlóra készül: az első hírek szerint felhasználói banki adatait - például tranzakcióit - szeretné összekötni a saját megoldásaival, elsősorban a Messengerrel. A cég azóta vehemensen cáfolta ezt, de tudjuk, hogy a Facebook adatkezelési gyakorlatát eddig nem a teljes transzparencia és patyolattisztaságú etika jellemezte. A Google még ennél is többet tud rólunk. 
Ha életmód-adataink harmadik félhez kikerülnek (oké, ezen már túlvagyunk), akkor továbbra is az a kérdés, hogy mikor lesz egy-egy semlegesnek tűnő adat rendkívüli fontosságú egy munkahelyi előmenetel, politikai karrier, párválasztás szempontjából.

A második, már-már science fictionbe illő kérdés, hogy mit csinálunk, ha lesz egy dátum, ami a halálunk napját jelzi előre meglehetős pontossággal? Amikor az egyéni géntérkép-készítés elterjed, amikor egy-egy fontosabb álláshoz bizonyos génadatokat is meg kell majd adni, amikor az ismerkedés, a párkapcsolatok részévé válik az igazi egészségügyi adatok őszinte feltárása, akkor a véletlennek egyre kevesebb szerepe marad az emberi életben. Ez egyrészt jó, mert tervezhetőbb lesz minden, másrészt egyfajta determinisztikus jelleget kölcsönöz majd az emberi életnek.

Szinte videojátékba illik majd az a jelenet, amikor a halál napja számsorban változás áll be, és az emberek nézik: vajon egy elfogyasztott zsíros étellel mennyit vesztettem, és egy rendszeres, sportos életmóddal mennyit nyertem? Mintha csak ebben a filmben szerepelnénk.

És hogyan hat majd az emberekre, ha állandóan nézni fogják ezt a számot?

(Illiusztráció: James Cameron méltatlanul elfeledett sci-fijének, A halál napjának posztere.)

2018. július 24., kedd

IKEA, már majdnem a Marson

Van ez a közkeletű, de téves elképzelés, hogy a sci-fi írókon számonkérik egykoron papírra vetett gondolataik (népies nevén: jóslataik) valóra válását. Iskolapéldája ennek a szépreményű repülő autók vágyálma, meg a korholás, hogy "ti marsi kupolavárost ígértetek, de az űrben a legizgalmasabb tárgy jelenleg egy elektromos autó".
A jövőkutatókkal már más a helyzet, kell, hogy sokkal jobban kötődjenek a valósághoz, a megvalósíthatósághoz. Jelentem, az első lépésen túl vagyok, és igen, pont a Marsról van szó.
Ezt írtam ugyanis többek közt 2017 végén megjelent könyvemben a Mars-utazás jövőjét taglalva:


Azaz számomra logikusnak tűnt, hogy a Mars-utazásnál a világ egyik legelterjedtebb és legismertebb márkája, a nagy, svéd terméknevekkel megbolondított, bátran letegező bútorvállalat a vörös bolygón is jelen lesz saját kollekcióval.
És akkor nemrég belefutottam ebbe a hírbe, miszerint az IKEA a utahi Mars Sivatagi Kutatóállomásra küldött egy csapatot, hogy extrém körülmények közt vizsgálhassa bútorai jövőjét, a kis, városi terek jellegzetességeit, és innen nyerjen inspirációt. A RUMTID nevű kollekció már 2020-tól kapható lesz, többek közt most ilyen polctervet mutattak be:


Ez még nem a Marsra készült, de ugyanazt a logikát követi, amit én is végigvettem: ha egyszer lesz Mars-bázis, olyan bútorok kellenek, amelyek a szűk helyeket otthonossá tehetik. Praktikusak, talán dizájnosak is, és ezért jutott eszembe, hogy az IKEA a későbbi Mars-kolonizációban valamilyen szerepet fog játszani. Az apró terek mesterének helye lesz a marsi homok alatt berendezkedő első telepesek életében, de talán nem lapra szerelt formában, hanem letölthető fájlban, 3D-s nyomtatókon keresztül fognak megjelenni az első IKEA-bútorok.


2018. június 2., szombat

Nőnek megszületni továbbra is nehéz

Brazil kutatók egy olyan tesztet fejlesztettek ki, amelynek köszönhetően már a terhesség nyolcadik hetében meg lehet állapítani a születendő gyermek nemét.

Ez egy katasztrofális fejlemény, és jól megmutatja, hogy a még több tudásnak rendkívül negatív következményei lehetnek: ezek után már a nyolcadik héttől megnövekedhet az abortuszok száma - legalábbis két fontos országban. Indiában ugyanis a lánygyermekek értéktelenebbnek számítanak, mint a fiúk, és egyedül csak ott 63 milliónyi lány hiányzik a társadalomból. Kínában pedig az egykerendszer miatt kialakult abortusz miatt egyes adatok szerint már most több mint 30 millióval több a fiú, mint a lány. Ez utóbbiban, vagyis a világ legnagyobb lélekszámú és gazdaságilag-politikailag egyre fontosabb országában a férfi-nő arány felborult, a normálisnak tartott 107-100 helyett 118-nál tart. (Bár ez mintha mérséklődne, illetve a demográfiai adatok szerint a hatalmas országnak folyamatosan csökkeni fog a lélekszáma.)



Ez a helyzet a következőkhöz vezethet mindkét országban:


  • az alapvetően egy férfi és egy nő házasságára épített rendszer erodálódik, és a pár nélkül maradó férfiak nagy száma szociális feszültséghez vezethet (a férfiak sokkal rosszabbul bírják a magányt hosszú távon és egészségügyi szempontból)
  • a társadalom különböző részeiből pont azok a személyek - a nők  - fognak hiányozni, akik empatikus készségükkel, és még számos férfiakat kiegészítő vagy felülmúló tulajdonságaikkal gazdagítják a társadalmat.
A mostani bejelentés felveti azt a kérdést is, hogy mi lesz akkor, amikor még hamarabb tudni fogjuk a születendő gyermeknek nemcsak a nemét, de kinézetét és mentális képességeit is? Sőt, mi lesz akkor, ha ezeket már az anyaméhben formálni is tudjuk? Mennyire lesz homogén az ilyen tervezhető társadalom, és hova lesz majd a sokszínűség, az egymástól való eltérőség pozitív hatása?

2018. április 13., péntek

A Ready Player One (film) tanulságai

Amikor megjelent az eredeti regény, azt hiszem, én írtam róla először magyar nyelven egy igen lelkes ismertetőt. Már akkor gondoltam, különösen a fináléban olvasható csatajelenet miatt, hogy kitűnő film-alapanyag. Most végre megnéztem, és ezeket a tanulságokat szűrtem le:



1. Nem lehet a regény popkulturális finomságait visszaadni filmen. Az X generációs geekek vigyorogva olvasták, amikor például egy ősrégi pénzbedobós játékról vagy a Midnight Oil híres számáról írt Ernest Cline. Ehhez képest oké, hogy a Jump szintidallamára indul a film, de viszonylag kevés a nyolcvanas évekhez kötődő referencia. Emiatt nem a nosztalgiafaktor a legerősebb hatású élmény a filmben.

2. A film alapvetően a virtuális valóság élményre épít, és ezt elképesztően jól csinálja. Talán a leglátványosabb film lett, amit valaha láttam, és ami fontosabb: hihetővé tette a még formálódó technológiát. (Habár az IMAX-változat megint nem győzött meg, hogy szemüveggel jobb a film.)

3. A regény főhőse egy túlsúlyos fiú, a másik főszereplő lány pedig ugyancsak ducinak tűnik a regényben. Itt - nyilván az eladhatóság miatt - esztétizálták őket, de a regénnyel ellentétben nem csak a végén találkoznak. Ez kár, hiszen a regény egy hihetetlen emocionális töltetet ad a legvégén, korunknak szóló tanulsággal.

4. Elképesztő, hogy a 71 éves Steven Spielberg mennyire jó ritmusú filmet készített. Nála sokkal fiatalabbak is belesüppednek a felesleges vizualitás mocsarába (rád nézek, Zack Snyder).

5. Futurológiai nézőpontból a VR / OASIS felvetette problémákról szinte semmi szó nem esik a filmben. A regényben szerepet kap a pixeluniverzumba történő menekülés, az igazi, hús-vér barátságok és hamis identitás visszássága. Amikor először kipróbáltam egy komolyabb, szobányi teret betöltő VR-világot, arra gondoltam: elvesztünk. Ez sokkal vonzóbb lesz, mint a való világ. Se az agyunk, se a társadalmunk nincs arra felkészülve, hogy sokkal erősebben fogunk kötődni a digitális világhoz, mint bármikor a történelemben. Ez utóbbi gondolatomat egyébként a film remekül alátámasztja

2018. március 26., hétfő

A kínai tech-disztópia

A technológia sohasem semleges, mindig tükrözi felhasználójának állapotát, céljait, világnézetét. Ilyen például az, hogy a torrentpárt a szabadabb Svédországban jelent meg, ott találunk például fizetős VPN-hálózatokat (iPredator, Mullvad stb.), vagy hogy Izrael a biztonsági high-techben erős.
Amikor egy-egy előadásom végén a kérdések között megkapom, hogy akkor én most optimistán vagy pesszimistán látom-e a jövőt, általában mindkét lehetőség megvalósulását hangsúlyozom.

Kivéve, ha Kínáról van szó.

A nyilvánvaló közhelyek - óriási ország, hatalmas potenciál, talán a jövő első számú szuperhatalma - valójában arra a mérhetetlen és egyre növekvő befolyásra utalnak, amit Kína gyakorol a világra. Ez ráadásul még csak most kezd majd el kibontakozni az Új Selyemút kialakulásával, a termelő kínai központoknak a végfogyasztó országok infrastrukturális összekapcsolásával. De nem ez a lényeg, hanem hogy mi történik az országon belül.

Aki látta a 2002-es Hős című, kosztümös, gyönyörűen megkoreografált történelmi kung-fu filmet, az megérti: Kína célja az országon belüli egység fenntartása és erősítése. Itt jön képbe a legmodernebb technológia használata.

A cél eléréséhez Kínának meg kell akadályoznia, hogy felforgató eszmék, vagyis a politikai egységet megkérdőjelező eszmék jussanak el a lakosságához. Ennek érdekében saját tűzfallal rendelkezik, amely kiszűri a nemkívánatos kereséseket. Másodsorban a még mindig legnagyobb létszámú országban meg kell találnia azokat, akikből potenciális ellenség lehet. Erre szolgál a bevezetendő közösségi pontszám, amely a magyar szocializmus "káderezés" gyakorlatához hasonlóan értékeli az egyes emberek politikai megbízhatóságát, és ennek rendeli alá a társadalmi mobilitás lehetőségét.
A harmadik, már terjedőben lévő technológia az arcfelismerő rendszerek használata. Ilyet kínál például a Face++ cég, amely kifinomult technológiával azonosít az arc alapján, és tesz lehetővé például fizetést. Sokkal biztonságosabb jövőt vetít elő, ha ez elterjed, például koncerteknél és terrorizmussal fenyegetett nagyrendezvényeknél. Ez az európaiaknak - és néhány évtizeden belül az ameriaiaknak is - hatalmas segítség lesz.



Az érdekes, hogy mindezek egy disztópikus, kényelmes jövőt vetítenek a kínaiak elé: mindenki tudja, hol a helye a társadalomban, és az arcfelismerésnek köszönhetően sokkal biztonságosabb életre számíthatnak - egészen addig, ameddig meg nem kérdőjelezik az egész logikáját és célját. Ahogy a könyvemben is írtam, a jövő alakításának egyik legkérlelhetetlenebb tényezője, a demográfia már középtávon a kínai rendszer ellen játszik, és ez ellen a technológia egyelőre nem sokat tehet.

2018. február 25., vasárnap

2x pár perc hírnév, avagy a TV2-ben és az RTL Klubnál jártam

Minden elsőkötetes szerző álma – gondolom – hogy vagy saját könyvét, vagy saját magát reklámozza a legnézettebb csatornákon. Kiadóm és saját erőfeszítéseimnek köszönhetően ez az elmúlt hetekben sikerült is nekem. Habár a könyv nem kerülhetett szóba, a jövőről egy-egy téma kapcsán azért elbeszélgettünk. A TV2-nél ez a könyvem legvégén citált, akkor még csak jövőbeli Elon Musk-féle kilövés volt, az RTL Klubon pedig az állítólagos időutazó meséje.
És hogy mi a tanulság számomra? A műsorvezetőket érdeklik a témák, nem rutinból, hanem kíváncsiságból kérdezgetnek. Ebbe a néhány percbe természetesen alig fér bele valami, a nézőnek ez olyan élmény lehet, mintha egy száguldó vonat ablakából tekinthetne ki egy csillogó, huszonakárhányadik századbeli városra: leginkább fényeket lát és érdekes formákat, talán egy-két feliratot és fura alakot is kivesz a távolból.


Szereplésem a TV2-n:




Ezt pedig az RTL Klubon alakítottam:




2018. február 14., szerda

Amikor Luke Skywalkerék 80 dollárért a New York Timest is megmentik


Rájár a rúd a nyomtatott sajtótermékekre – nemcsak itthon, hanem az óceán túloldalán is. Az ok? Mi magunk, akik kényelmesebbnek érezzük mobilon fogyasztani a híreket, a kommentárokat és még a tényfeltáró írásokat is. (A nyugati sajtó válságáról a Magyar Narancs írt egy alapos cikket.)
Az alaphelyzet az, hogy a csökkenő olvasószámot nem tudja ellensúlyozni a digitális bevételek növekedése, ahogy ez az ábra is mutatja:



A reklámköltések is a trendet erősítik: a lappiac lassan végstádiumba kerülő iparággá válik, az előrejelzések nem jósolnak fényes jövőt:



A „visszaszoktatás”, az újbóli márkaépítés egyik példája lehet az egykor szebb napokat látott, de az USA-ban még mindig az egyik legbefolyásosabb lap, a New York Times kísérlete.
A patinás magazin ugyanis egy 80 dollárba kerülő, exkluzív, perszonalizálható feliratú, nagy alakú kötetbe rendezte az évtizedek során megjelent legérdekesebb, Star Warsról szóló írásait. (Itt lehet belenézni, hogy milyen érzés belelapozni.)




Miért kreatív megoldás ez?

  1. Mert egy kulturálisan még mindig menő, de ugyanakkor az X generáció, a még online olvasás nélkül felnőtt nemzedék élményeit is megidézi.
  2. Márkaimage szempontjából minőséget kommunikál.
  3. Eltávolítja a New York Timeshoz tapadt negatív politikai felhangokat (szélsőliberális, Trump-ellenes, demokrataimádó, elfogult, fake news orgánum).
  4. Nem digitális az ötlet.
  5. Tulajdonképpen saját magával, múltjával, múltbeli teljesítményével reklámozza saját magát.

Vajon tényleg kihal az újságolvasás? Szerintem ettől még messze vagyunk, de a mixelt valóság (AR) elterjedése újabb szög lesz a lapkiadás koporsójában, hiszen az olvasási szokásaink egyre inkább a rövidebb, gyorsan lapozhatóbb, újabban pedig a jó minőségű mobilvideókkal ellátott szövegekhez kötnek minket.
Innen nézve egy messzi-messzi galaxisból származik az az ötlet, amellyel a japán Asahi reklámozta a megújulását (2011-ben, Cannesban díjat is nyert ez a jópofaság). Érdemes megnézni az esettanulmányt, hogyan készítettek mozgóhirdetést egy papír alapú termékben, rácáfolva a közkeletű állításra, hogy az újság unalmas médium:



2018. január 29., hétfő

Hírek a Holnap történt világából, avagy a techcégek gonoszságáról és a vakok gyógyulásáról


Egy tényirodalmi könyv sokkal romlékonyabb, mint egy fikciós mű. Mióta a Holnap történt kéziratát leadtam, árgus szemmel figyelem a híreket: vajon a könyvben tett megállapításokhoz képest hova tartunk?

Összegyűjtöttem pár – főként angol nyelvű – friss cikket, amelyek a könyvem egyes fejezeteihez kapcsolódnak.

In medias res módon kijelenthető: a Google, az Amazon, a Facebook és a Twitter gonoszak. Azt ugyan nem értem, Mitch Feierstein írásából – amely az elszabadult, a demokráciára nézve veszélyt jelentő gigászok darabokra törését, megregulázását sürgeti – hogyan maradt ki az Amazon, de a Twitter beemelése a sorba kakukktojás. A csiripelős közösségi média ismertségét mostanában leginkább az amerikai elnök bohókás bejegyzései pörgetik, nem pedig a felhasználószám exponenciális emelkedése vagy a hatalmas reklámbevételek (jelenleg mindkettőt nyúlja a Facebook). A Facebookra most amúgy is illik ferde szemmel nézni: nemcsak azért, mert úgy tűnik, hogy Victor Frankensteinként ők sem tudják kontroll alatt tartani a Teremtményüket, hanem azért is, mert kitűnően kémkednek utánunk – például olyan adatokból, hogy mennyire poros a mobilkameránk lencséje.

Az apokalipszis négy lovasaként látja Scott Galloway, a New York Egyetem professzora az Amazon-Google-Facebook-Apple négyesét is (Bill Gates, az egykori bástya elvtárs már elveszítette erejét, csak jótékonykodik a szentem). Galloway új könyve szerint e nagyra nőtt behemótok egészségtelenül nagy befolyással bírnak, és ami még fontosabb: korlátozzák a piaci versenyt, ezáltal a kapitalizmus működését is. A megoldás nála is a feldarabolás. Érdekes, ahogy írja, a Microsoft egykori megszelídítése teremtette meg a későbbi konkurenciát a ’90-es években megjelenő, akkor még megmosolyogtató techcégek képében.
De a törpök techcégek élete nemcsak játék és mese és éves jelentés, ahogy a New York Times kolumnistája megjegyzi, hiszen például kiapadhatatlan erszényük ellenére a Nagy Négyes a szórakoztatóiparban még csak csetlik-botlik. Egy 2013-as írás szerint pedig a Facebook-korszaknak ugyanúgy vége lesz, mint a mozgalmaknak. Ettől egyelőre még messze vagyunk, de én is úgy vélem, hogy nincs már távol az az idő, amikor a Facebookra csak úgy fogunk emlékezni: ó, az aaaaaannyira 2010-es volt!

Könyvemben a Nagy Testvér Rt. fejezet foglalkozik a Microsofttal kibővített ötössel. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a jövőt befolyásoló egyik fontos tényező, a kormányzati (és összeurópai) szabályozás gátat fog vetni a terjeszkedésnek és a túlhatalomnak – legalábbis a Facebook esetében. Az Alphabet (a Google anyacége) már nehezebb dió: senkinek nincs annyi adata, mint nekik. Egy hasonló céget felépíteni rendkívül nehéz, ráadásul a keresés a facebookozással szemben nem lesz ciki jelenség. A Google-nak mint terméknek nincs valós alternatívája, a többiekének van. (Az Apple a könyvemben megjósolt termékdiverzivitás nélkül súlyos gondoknak néz elébe – erre utal például az iPhone X gyártásának megfelezése is.) Az Amazon nagyon izgalmas vállalat, a Holnap történtben bemutatott koncepcióboltjának, az Amzon Go-nak most indult a bétatesztelése, ami átalakíthatja a vásárlási folyamatokat, és még könnyebbé teheti a pénzköltést.

Békésebb vizekre evezve a transzhumanizmussal kapcsolatos hírekből szemezgethetünk. Minden interjúmban kihangsúlyozom, hogy bár a könyvem egyedi, de a transzhumanizmus az a tartalmi része, ami kiemelkedik, mert magyarul nem nagyon írtak/írnak róla. Szerencsére a hírek igazolják, hogy jó lóra tettem, amikor belevágtam annak a Több mint emberi című fejezetnek a megírásába. A Singularityhub cikke felsorolja, hogy mi mindent leszünk képesek meggyógyítani a transzhumanista álmok egyik kitüntetett technológiájával, a génszerkesztéssel: leukémiát, többféle daganatos betegséget, vakságot, gerinc eredetű izomsorvadást, halláskárosodást. Apropó: a vakság gyógyítása jelenleg óriási kihívás. Amikor akár az őssejtekkel, akár a génszerkesztéssel elkezdjük gyógyítani ezt az igen komplex szervünket érintő bajt, tele lesznek a csatornák és a net az először látó emberekről készült videókkal. Szívfacsaró látvány lesz, és elképesztő történetek születnek olyan emberekről, akik hirtelen elkezdik máshogy érzékelni a valóságot.


2018. január 24., szerda

Interjú Baranyai (b) Andrással, könyvem borítótervezőjével


Évekkel ezelőtt az Európa Könyvkiadó kitűnő borítótervezője, a már-már legendás Gerhes Gábor említett meg téged egy interjúban. Hogyan keveredtél a borítótervezéshez?
Ez két szálon történt. Az egyik, hogy még hallgató voltam a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, amikor az ottani művészetelmélet-tanárom, Tillman J. A. kért meg az akkoriban megjelenő könyvéhez (A ladomi lelet) a borító megtervezésére. Ez úgy 2003 környékén lehetett. Ennek a kötetnek a Palatinus volt a kiadója, amely aztán további munkákat is rám bízott. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, ennek volt a következménye, hogy aztán évekkel később, 2008 táján a Magvető kiadó is megkeresett néhány új könyvéhez. A másik szál, hogy ekkoriban a Roham magazinnak is illusztráltam, és az Európa Könyvkiadó művészeti vezetője, az említett  Gerhes Gábor felfigyelt a magazinban dolgozó grafikusokra, és mások mellett engem is felkért néhány borító megtervezésére!

Mit szeretsz a borítótervezésben?
Talán azt, hogy a képalkotás, az esztétika összekapcsolódik egy intellektuális munkával illetve egy tartalmi közléssel, így a munkafolyamat egy izgalmas kaland nekem a tervezőnek. Ha kevés az idő, akkor is valamennyire bele kell merülnöm a könyv témájába, vagy ha szépirodalomról van szó, a hangulatába. Az is egy klassz dolog, hogy a munkád része, hogy könyvet olvasol. Ha van rá lehetőség, akkor végigolvasom az egészet.

Milyen szerinted a jó borító?
Közöl a könyvről valamit egy karakteres, stílusos vizuális nyelven. A borító az első benyomás, rajta keresztül kommunikál a tartalom. Értelemszerű, hogy ez ragadja meg először az olvasót, de az is fontos szerintem, hogy a könyv elolvasása után is adjon egy plusz élményt. Hiszen másképp nézünk egy a könyv által ihletett borítóra annak elolvasása előtt és után.





Hogyan kezdtél neki a Holnap történt borítójához, miből indultál ki?
Mivel a borítótervezés, magával a könyv formálódásával egy időben zajlott, nem állt rendelkezésemre egy végleges kézirat -- ami ebben az esetben előnye a könyvnek, mert utólag elolvasva azt látom, hogy nagyon friss és naprakész munka --  ezért alaposan kikérdeztem a könyv felelős szerkesztőjét, Koncz Gábort, hogy képet kapjak a Holnap történt témáiról, koncepciójáról. Ezek alapján hamar kialakult bennem az az elképzelés, hogy valamiféleképpen sűrítsük egy képbe a pozitív és negatív jövőképeket. Így jött létre ez a tükörkép-koncepció az optimista és pesszimista kimenettel, ami a jövőről való gondolkodásban elválaszthatatlan egymástól. Fontosnak tartom egy ilyen jellegű könyv borítójának esetében, hogy informatív legyen, ezért szerettem volna, hogy jelezzük – ha csak ikonokkal is – a könyv témáit.

Nekem nagyon tetszik ez a retrofuturizmus – vagy csak én látom ilyennek a borítót?
Ha akarom, ha nem, a futurista témájú munkáimon valamiért átszűrődik a retró, szóval egyetértek a megállapításoddal. Valószínűleg a gyerekkori filmélmények és játékok hatása a nyolcvanas évekből, amitől nem tudok leszakadni.

Mi jelentette a nehézséget a munka során?
Ahogy említettem, nem volt végleges kéziratom, volt bennem egy félsz, hogy mellényúlok a fent említett tartalmi és formai összhangban. Ezért, mivel te és a kiadó láttatok rá teljesen a könyv és a borító formálódására, rátok bíztam magam, és arra, hogy jelzitek, ha nem megfelelő irányba viszem el a grafikát.
Milyen programokat, technikákat használtál?
Vektorgrafikus programokat, elsősorban Adobe Illustratort. Emellet pár elemet Adobe Draw-ban rajzoltam, ami az Ipad Pro egy rajzolós applikációja. 

A Holnap történt melyik fejezetét találtad saját magad számára a legérdekesebbnek?
Kettőt is mondanék! A Nagy Testvér Rt. A – Egy cég mindenek felett c. fejezetet, azért, mert már ebben a jövőben élünk és a technológiával kapcsolatos napi dilemmáinkat boncolgatja. A másik a transzhumanizmusról szóló fejezet, ami egy csomó morális és filozófiai kérdést vet fel.

2018. január 21., vasárnap

Alexa, még több kényelmet kérek!



Az Amazon Echo okos hangszóró amerikai piaci részesedése 2017 szeptemberében több mint 70% volt, az ünnepek alatt pedig – a cég sajtóközleménye szerint – több tízmilliónyi, az Alexa nevű mesterséges intelligenciájába (MI) bekötött készüléket adtak el.
Mi a csuda történik az USA-ban?
Egy újabb technológiai forradalom küszöbén állunk – ennek jelei egyelőre leginkább Észak-Amerikában és Ázsiában (Kínában) látszanak. Ez a megokosodott otthonok korszaka, a hangvezérelt eszközök által még inkább kényelemhez szoktatott emberiség közeljövője. Az Alexa az a MI, amely lejátssza a kedvenc dalodat, megmondja a várható időjárást, értesít, figyelmeztet, beállítja a lakás hőmérsékletét és fényviszonyait. Egy digitális, testetlen lakáj.

Tulajdonképpen most nem az a kérdés, hogy mikor fognak a gépek nekünk parancsolni, hanem hogy mi mit fogunk holnap és azután parancsolni a gépeknek.



Az Alexa és versenytársai, a Google Assistant (és a versenyben alaposan lemaradt Siri) utáni érdeklődés több jelentős változást hozhat a közeljövőben:


  • Az eddigi trendekkel, ami a képeket favorizálta a kommunikációban, a hang kerül előtérbe.
  • A hang alapú vezérlés lesz az okos otthonok működtetésének alapja.
  • Az Alexa és a Google Assistants platformmá lépnek elő: már most is alkalmazások ezreit írják rájuk.
  • A márkáknak új utakat kell találniuk, hogy az új eszközökön elérjék a fogyasztókat. Más logika, más tartalom kell, hiszen itt hangokról van szó. A rádióreklámok veteránjainak aranykorszaka következhet el.
  • A biztonsági kérdések előtérbe kerülnek, de ismét a magánélet rovására. Olyan beépített algoritmusok várhatóak, amelyek például riasztják a járőröket, ha arra lehet következtetni, hogy az Alexa által „lehallgatott” otthonban életveszélyes cselekmények történnek. Ilyen lehet például a családon belüli erőszak kérdése. De mi van akkor, ha Alexa téved?
  • A meghackelt hangszórók ideális propagandaeszközök lehetnek. A hang meghackelését talán még nehezebb lesz észrevenni, mint egy feltört weboldalt.
  • Az embereknek el kell fogadniuk, hogy egy mesterséges intelligenciával ellátott mikrofon mellett élnek. (Kérdés, hogy mi marad így a zárt mikroközösségből, amit otthonnak nevezünk? A könyvek és az újságok más gondolatokat hoztak az otthonba, a rádió hangokat, a televízió emellé képeket, az internet pedig a világot annak minden zajával együtt.)
  • Végeredményben a Google és a Facebook harcába, amely a digitális hirdetésért zajlik, harmadikként belép komoly versenyzőként az Amazon is.
  • Mi, emberek pedig hozzászokunk a mesterséges, de az emberitől immáron megkülönböztethetetlen hangok sokaságához. Lassan kezdünk hozzászokni az emberarcúbb MI-khez, hogy a következő lépés, az emberszerű robot már természetesebb legyen. Örök kérdés, hogy ez jó lesz-e nekünk a végén.

2017. december 28., csütörtök

Luther Márton nélkül nincs iPhone X

A jövőkutatás legtöbbször a látóhatár szélén megjelenő eseményekre, jelenségekre figyel. Az egyes emberek sokszor kívül esnek a látókörén, mert előre nehéz megmondani, hogy egy-egy személy vajon mennyire lesz jelentős hatással a távolabbi jövőre. A science fictionben ez pont másképp működik: az Öszvér nevű mentális szuperember az 1953-as Második Alapítvány című Isaac Asimov-regényben például egyedül majdnem megsemmisíti a grandiózus tervet, a racionálisan átgondolt és sok ember munkájaként működő rejtőző Alapítványt.

A reformáció 500. évfordulóján érdemes csak egy példával szemléltetni, hogy a jövőt hogyan tudja egyetlen ember megváltoztatni, és az általa létrehozott változások hullámai milyen messzire érnek. Csak egy példával: az iPhone X nem valósulhatott volna meg a hirtelen haragú ágostonrendi szerzetes 1517-ben elindított mozgalma nélkül. Az események laza láncolata a következő:


Luther Márton nélkül nincs reformáció.

Reformáció nélkül nincs protestantizmus Angliában sem.

Az angol protestantizmus nélkül nincsenek puritánok.

A puritánoknak a későbbi Egyesült Államokba menekülése nélkül nem lenne ugyanaz az USA. Meghatározó mértékben a puritánok által "meghonosított" protestáns etikára, a szorgalomra, a kemény munkára és a profitra alapozott életfelfogás alakította ki a ma már egyetlen szuperhatalom arculatát.

Ha nincs a sikeres és ezért vonzó USA, a szíriai Abdulfattah Jandali, vagyis Steve Jobs biológiai apja aligha választotta volna a Wisconsini Egyetemet, hogy ott folytassa tanulmányait.

Steve Jobs nevelőszülei: egy protestáns apa és egy Örményországból származó emigráns anya.

Szorgalom, kemény munka, vagyis a protestáns etika gyakorlati megvalósítása nélkül Steve Jobs nem mutathatta volna be az iPhone-t 2007-ben.

Az iPhone kellett ahhoz, hogy az Apple a világ legértékesebb cége lehessen, és előrukkolhasson a legújabb készülékével, ami az iPhone X – még ha az nem is lesz akkora durranás.



A Lutherhez hasonló, rendszerből kilógó, mindennel szembemenő, szabálytalan emberekkel a jövőkutatás nem tud mit kezdeni, pedig ők változtatják meg a világot. 

Amikor halálod napját pontosan megmondja a program

A Nature egyik partnerfolyóirata, az npj Digital Medicine egy igen figyelemreméltó cikket közölt 2018 májusában. A tanulmány szerzői két ...